Mindenkinek van könyvötlete, mindenkinek vannak olyan élményei, amik regénybe, de legalábbis mesébe kívánkoznak, sőt, szerencsére olyan dolgokkal is találkozunk életünkben, amik a tündérmese kategóriába is beillenének.
Mégsem ír mindenki könyvet, ami szerintem óriási hiba, mulasztás, sőt bűn is, ha nagyon szigorú akarok lenni (persze nem akarok). Akár kitalált a történet, akár valós eseményeken alapul, meg kell örökíteni.
Most mutatok 12 érvet a könyvírás mellett, mert az, hogy teszem azt, téged feszít belülről egy történet, az csak a magja mindennek, és amikor a mag elkezd kicsírázni, enyhül a feszítő érzés az íróban, és eltűnik a könyvírási motiváció.
Hogy a motivációd soha ne tűnjön el, íme 12 valódi érv a könyved megírása mellett.
Könyvírás – írd meg, mert:
- A szó elszáll, az írás megmarad. A gondolatban létező történetek hol így, hol úgy kerekednek, össze-vissza csaponganak, hol ez a végük, hol az. Az írás – már a vázlatkészítés is – segít mederbe terelni a sztorit, keretet adni neki, és a kellő helyeken kiszínezni, kicsit megtupírozni, hogy tényleg működjön, és nyoma is maradjon.
- Életed valódi eseményeinek írásban történő megörökítésénél olyan összefüggésekre látsz majd rá, amik puszta agyalás meg gondolkodás révén sosem álltak volna össze benned.
- A kortárs olvasók hálásak lesznek. Akik szeretnek olvasni, folyamatosan vadásszák az új történeteket, és nyitottak minden könyvre, ami eléjük kerül.
- A történetekkel taníthatsz, átadhatod a tapasztalataidat a nálad fiatalabbaknak – meg akár idősebbeknek is –, ezzel valódi kulturális örökséget hozva létre.
- Az írással fejlődik az írás és beszédkészséged. Rövidebb művek is jótékony hatással bírnak, de a hosszabbak még inkább.
- Nem kell rögtön regényt írnod, próbálgathatod szárnyaidat rövidebb írásokkal, novellákkal, mesékkel is, a lényeg, hogy ha könyvbe akarod ezeket rendezgetni, akkor legyen valamiféle összecsengés köztük, legyenek egy nagy halmaz elemei mindannyian.
- Könyvet írni menő. Amikor vadidegeneknek bemutatkozol, és nem azt mondod magadról, hogy XY nyugdíjas vagyok, vagy XY egyetemista, vagy XY kismama, hanem azt, hogy XY vagyok, és könyveket írok, akkor egyszerűen beragyogod a teret, és olyasmi történik, amiről csak álmodni mertél: őszintén tisztelnek és csodálnak mind a régi, mind az új ismerősök.
- Óriási önbizalmat ad az, amikor végre pontot teszel egy könyv legvégére. Ez kicsit olyan, mint a gyerekszülés, bár nem annyira fájdalmas: a vajúdás hetekig-hónapokig tart, a tökéletesítgetés szintén, de amikor végre kibújik a könyvgyerek, az olyan hatással van a világra, hogy azt veszed észre, hogy szebben süt a nap, a madarak boldogabban csivitelnek, és még a morc postás is kedvesebben csenget be. Valami megváltozik a világban, mert megszületett valami új, valami értékes.
- Sokan azért nem írnak könyvet, mert azt gondolják, hogy már mindent megírtak előttük. Igen, nagyon sok mindent megírtak már, nagyon magas színvonalon, de az idő telik, az írók születnek, élnek, meghalnak. Egy ma születő gyermeknek 20 év múlva kiváló olvasmány lehet a te könyved, de hidd el, hogy Mikszáthra, de még akár Rejtő Jenőre is kapásból legyinteni fog az akkor majd 20 évesek többsége, annak ellenére, hogy mi ezeken nőttünk fel. De még a Harry Potter is túlhaladott lehet már akkor, hiszen az is 1997-ben jelent meg először, amikor ezeket a sorokat írom, pont 19 éve! Az utánunk jövő generációknak, a most néhány éves gyerekeknek, a most születő Olvasóknak ÚJ könyvekre és ÚJ történetekre lesz/van szükségük.
- A legtöbb ember nincs tudatában annak, hogy az, amit ő a világból érzékel, az abszolút egyéni. Sokan azt hiszik, hogy minden, amit ők érzékelnek, látnak, tapasztalnak, azokkal mások ugyanúgy vannak, mint ők. Pedig ahányan vagyunk, annyi kis világ létezik ezen a bolygón. A világlátásunkat csak úgy tudjuk tágítani, ha megismerjük mások világát is. De ki fogja ezt a megismertetős feladatot elvégezni? Nyert: az írók. Te, ha megírod a könyved.
- Az írás is szakma. Nem tehetség kell hozzá, hanem tudás és szorgalom. Ugyanakkor nem napi 8 órát kell vele foglalkozni életünk hátralévő részében, vagy amíg vissza nem vonulunk, hanem annyit, amennyit akarunk, vagy tudunk. A második könyvemet úgy írtam, hogy reggelente kb. 1.5 órával előbb felkeltem, mint ahogy a kisfiam ébredése várható volt, és amíg meg nem hallottam a vékonyka kis gyerekhangot a szobából, hogy „Anyaaaaaaaa”, addig írtam-írtam-írtam. Volt, hogy fél oldalt tudtam csak írni, volt, hogy nyolcat! Aztán egyszer csak készen lett 25 fejezet. Nincs időd? Dehogynem! Van, csak nem agyalással meg ábrándozással kell tölteni, hanem írással.
- Ha könyvet írsz, az téged biztosan előrébb visz még akkor is, ha túl sok időráfordítást kíván így kívülről nézve. De a világot is előre viszi. Ad, és nem vesz el semmit. Hozzátesz az Olvasóhoz, építi őt. Élményekkel, érzésekkel gazdagítja. Könyvet írni tulajdonképpen küldetés. Egy jó küldetés. Szerintem vágj bele!
Hogyan kezdj neki a könyvírásnak?
10+1 gyakorlati tipp a hatékony könyvíráshoz
9 hatékony szövegírási tipp honlapra
Kedves Rita! Köszönöm. Vannak ötleteim és élményeim.
Kedves Rita!
Ezt írod: „Nem kell rögtön regényt írnod,…”. Én ezzel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy vannak írók, akik nem szoktak regényeket írni, mégis írók, és köztük is akadnak ugyanolyan jó írók, mint a regényírók között.
Ezért én inkább így írnám: Nem kell kizárólag regényben gondolkodnod, próbálgathatod a szárnyaidat rövidebb írásokkal, novellákkal, mesékkel is, ezekkel is ugyanolyan író vagy, mint az, aki regényt ír, a lényeg, hogy ha könyvbe akarod ezeket rendezgetni, akkor legyen valamiféle összecsengés köztük, legyenek egy nagy halmaz elemei mindannyian.
Ugyanis egy regényírót előbbre helyezni a többi íróval szemben, ez ugyanolyan dolog, mintha egy maratoni futót tekintenénk az igazi futóbajnoknak és a százméteres síkfutót meg eleve a második helyre sorolnánk be, csak azért, mert nem tudná a maratonit végigfutni. Az igaz, hogy a maratonit lefutni tudó a százméterest is végig tudja futni, de azért nem mindegy, hogy hogyan.
Máskülönben ez a szemléletmód, hogy csak akkor vagyok igazi író, ha regényt is tudok írni, eléggé el van terjedve az írással próbálkozók körében, és elsősorban a fiatalokra jellemző. Így aztán egyből a regényírást erőltetik, félig-meddig megírják, majd elakadnak valahol és ezzel befejezték az írói pályafutásukat. Ha inkább arra figyelnének oda, hogy mi az, amit könnyen meg tudnak írni és erre összpontosítanának, akkor eredményesebbek lennének, és nem kellene feladniuk.