Könyv írása

Blais Pascal szerint, a legutolsó dolog, amit megtudsz egy könyv írása közben, az, hogy mivel kellett volna kezdened.

Igaza van (volt).
De szerencsére, ma már, a digitális szövegszerkesztők világában ez cseppet sem gond, akárhogy átírhatjuk a könyv elejét, mikor a könyv végére érve rájöttünk, hogy mivel is kellett volna kezdenünk.

Könyv írása – folyamat

Hogyan zajlik a könyv írása? Mi van mi előtt és után? Hogyan következnek a lépések?

Általában így:

1.)   Van egy ötlet, ami elkezd mocorogni az író fejében. Vagy egy szereplő, aki életre akar kelni, vagy egy sztori, ami filmként pereg a szeme előtt – formájában.

2.)   Ez elég hosszú ideig tart, ez a fogantatás időszaka.

Könyvírás

Könyvírás

3.)   Minden író más technikával dolgozik, főleg a kezdő íróknak nincsenek kiforrott módszereik, de a legtipikusabb írói nekikezdések ezek:
a.) Az író nekiül, és egy szusszra elkezdi írni a sztorit. – Ez nem túl célravezető, kb. 60-70 oldal után kifullad az egész.
b.) Az író jeleneteket kezd el írogatni, először vázlatosan – hogy ki ne essenek a fejéből a képek -, aztán ha belelendül, akkor egyre nagyobb részletességgel, egyre inkább kidolgozva, később ezeket a nem összefüggő jeleneteket összefésülve.
c.) Az író az elejétől kezdi tervezni, vázlatolni a karaktereket, az eseményeket, a konfliktusokat, párbeszédeket, jeleneteket, stb.
Bárhogyan is kezdünk hozzá, igazán lényeges “apróság” az, hogy legalább nekikezdtünk!

4.)   A törzsszöveg írása hetekig-hónapokig-évekig tarthat. Olyan nem nagyon van – még a hivatásos írók életében sem -, hogy valaki sorban tud haladni a cselekményen, és napi 8 megfeszített órán át tudna azonos színvonalon írni. Az írásban vannak hatalmas szünetek, érlelődik, ülepedik a könyv az írójában.

5.)   Egyszer csak elkezd a vége felé kanyarodni a sztori (sőt, vannak, akik a végével, az utolsó fejezettel kezdik) – és az író tudja még ilyenkor is, hogy mennyi minden hiányzik a könyvből, és mennyi helyre vissza kell majd térnie a szövegben, de már igazán látszik a vége a munkának, illetve a folyamatos írás munkájának.

6.)   Amikor úgymond készen van a kézirat, akkor kezdődnek a szintén akár hónapokig-évekig tartó utómunkálatok. Amikor szóról-szóra, sorról-sorra haladva az író újra és újra átolvassa, és közben átdolgozza a szöveget. Vannak nagyon termékeny írók, akik erre nem képesek, így a munka ezen részét asszisztensükre, vagy írói jobbkezükre bízzák.

7.)   Amikor gyakorlatilag író-szakmailag már nem lehet – vagy nem érdemes – sem hozzátenni, sem elvenni a szövegből, akkor megy a lektorhoz, aki még külön, objektívebb szemmel átküzdi magát a könyvön, és közben nyelvtanilag is javítják, tökéletesítik. A lektorálást ki lehet hagyni, de azért nem árt, ha barátok, írótársak elolvassák a kiadás előtt – persze csak akkor, ha nem irigyek, és nem akarnak mindent megkritizálni.

8.)   Ezek után jöhet a kiadás folyamata.

Az emberi elme igencsak rugalmas, de mindenkinek megvannak a saját maga behuzalozottságai: van, aki mindenen sorban szeret haladni, és van, aki mindent inkább összevissza csinál, mert így nem veszíti el az érdeklődését a saját könyve iránt.

Számomra a kettő hibridje a szimpatikus: részletes vázlatot szoktam készíteni, amiben fejezetekre bontom a könyvet, és a fejezetek legalább “innen haladunk ide, és ezt és ezt érintjük” gondolatot végigvezetve ki vannak dolgozva. De nem biztos, hogy a fejezeteken sorban haladok. Lehet, hogy kihagyok egyet, és megyek a következőre, mert éppen nincs hangulatom a fejezet témájával vagy mondanivalójával foglalkozni, és inkább megvárom, míg megjön a kedv hozzá, mert tudom, hogy az a színvonalra is hatással lesz.

A lényeg, hogy valahogy kezdődjön el! Vagy vázlattal, vagy akár rajzokkal, listaszerűen, vagy épp pillanatnyi jeleneteket kiragadva, és azokat megírva… Csak indulj el, mert ha sosem kezded el a könyv írását, akkor egyértelmű, hogy sosem lesz kész.

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.