Ma a következő posztot tettem közzé a saját profilomban:
Ez a profilom csak a rokonoknak és a szűk baráti körnek marad meg, ezért arra kérek mindenkit, hogy ha azt tapasztalná, hogy már nem az ismerősöm, azt ne vegye magára nézve minősítésnek, mert nem arról szól a megszűnt ismeretségünk.
Senkit nem azért törlök, mert nem bírom a búráját, hanem azért, mert ezt a profilt csak és kizárólag magánjellegű megosztásokra fogom használni.
Ügyfelekre, netes ismerősökre, sőt, személyes ismerősökre is ez vonatkozik. Majd találkozunk máshol, máshogyan… 🙂
Mint ahogyan már a Facebook-light stratégiában, és Az Utolsó Posztmesterben is írtam, változás előtt állnak azok, akik szeretnek előre gondolkodni: egyre többen fognak stratégiailag kivonulni a Facebookról, mindamellett ügyesen kihasználják majd annak – még maradék – előnyeit.
Az Utolsó Posztmester kampányában a hírlevél-olvasóimnak már beszámoltam arról, hogy a rajongói oldalaimon automatizáltattam a megjelenéseket, és most már három automata rendszer posztol emberi beavatkozás nélkül, percre pontosan az előre kitalált időpontokban, változatos tartalmakat.
Az automatizálás folyamata 2016. július, augusztus és szeptember hónapokban egy-egy mérföldkővel gazdagodtak, és még egy további rajongói oldal automatizálása van tervben a közeli hetekben.
Az automaták vegyesen posztolnak képeket, és a saját oldalaimról cikkeket is, és a jövőben is ez lesz a fő motívumuk. Közben az ügyfeleim is vérszemet kaptak a példámat látva, és tervezik-szervezik a saját automatizmusukat.
Úgy döntöttem, hogy itt fogom dokumentálni a kivonulási folyamatot, a saját oldalamon. Ma csak annyit szerettem volna kiemelni, hogy végtelenül szomorú vagyok az miatt, hogy a 4999-ről az elmúlt hetekben 4800-ra csökkentett ismerősök számát a mai napon további kb. 350-nel redukáltam.
Hogy miért?
Mert ez az egész Facebook lehetne jó is. Ha akarnák persze, hogy te ott jól érezd magad…
– Lehetne nyitottabb a hozzád elérő ismerősi posztok köre. Az 5000 ismerősből csupán kb. 150 ember megosztásait láttam az utóbbi években, és ahogy elkezdtem törölni az embereket, úgy kerültek elő a saját ismerőseim közül az ezer éve nem látott emberek! Hogy hol voltak addig? Ott, ahol mindig: az ismerőseim között. Csak épp az algoritmusoknak hála nem láttunk egymásból semmit…
– Lehetnének sokoldalúbbak, több nézőpontot felvonultatóbbak a megosztások, főleg közéleti témákban. Amíg aktívan érdeklődtem a politika iránt, addig szinte kizárólag csak olyan posztok jöttek velem szembe, amik az én nézeteimet és meggyőződéseimet támasztották alá. Kb. 7 héttel ezelőtt felfüggesztettem a politikai témájú posztok és cikkek figyelését, követését, tudatosan kizárva őket a látókörömből (nem tiltottam le senkit ezek miatt, nem állítottam le követéseket, és a hírfolyamomból sem iktattam ki a hivatkozó weboldalakat), és láss csodát, ma már csak a kormánypropaganda „áldásos” hatását látom, három közeli ismerősöm megosztásait kivéve. (Ők azon a véleményen vannak, mint én, csak még aktívak ebben a tekintetben (is) – ez a három ismerősöm a közeli ismerősök között szerepel nálam.) Szóval hirtelen – alig pár hét leforgása alatt – mintha pálfordulás zajlott volna le az ismerőseim között, pedig hát inkább az a helyzet, hogy a FB algoritmusa nem tud mit kezdeni az én passzivitásommal, és azt igyekszik elém tolni, amiből reakciót vár. Mocsok vagyok, nem fog kapni…
– Lehetnének korrektebbek a hirdetések eredményei. Mivel én már régóta nem hirdetek, csak az ügyfeleim beszámolóira tudok hagyatkozni: kétségbeejtőek a nem létező eredmények. Több ezer ember megy át az oldaladra, és egy sem vásárol? Mert elhitted, hogy majd fognak? Jó reggelt kívánok… Igen, tudom, mielőtt még nekikezdene bárki megint azzal vádolni, hogy nem értek a hirdetésekhez, vannak jó eredményt produkáló hirdetési metódusok, és a piacok sem egyformák. Biztos én vagyok olyan borzalmasan szerencsétlen, hogy az összes ügyfelem arról számol be, hogy valami nagyon nem stimmel, akár egyedül szerencsétlenkedik a hirdetéseivel, akár ügynökség segítségét kéri. A statisztikák még mindig nem stimmelnek – és mondjak valami durvát? Nem is fognak… Kényszeríti valami a Facebookot a tisztességes elszámolásra? Nem.
De hát tudod… volna-volna-volna… Mindig ott volt a remény, hogy talán majd egyszer jó lesz minden, hogy talán majd nem kell megkínzott, megcsonkított állatokat, meghalt gyerekeket, bombák által széttépett testeket, és politikai mocskolódást olvasni. Igazából szégyellem is magam, hogy még én is hozzájárultam a közéleti nézeteim taglalásával a közösségi mocsár mélyítéséhez, és sajnálok minden percet, amit ilyesféle vitával töltöttem. Szép kis szembenézés, de tapasztalatom szerint az ilyesmi előremutatóbb, mint beleragadni a hülyeségbe évekre, vagy egy életre. És különben is a rossz szokásoktól való megszabadulás egyik záloga az, hogy elismerjük a saját felelősségünket :).
Most itt tartok, törölgetem az ismerősöket. Amit duplán-triplán-ezerszeresen megnehezítenek a fent idézett személyes posztom alá érkező kommentek. Higgyétek el, én mindenkit megtartanék, ha lenne értelme. De az egy illúzió, hogy ott vagyunk közel egymáshoz. Nem, nem vagyunk ott, és ez nemcsak rajtunk múlt, hanem meggyőződésem, hogy a Facebookon is.
A következő lépés a csoportok megszüntetése lesz…
Mondhatom, jó mókának nézünk elébe! De erről majd legközelebb…
