(ízelítő az októberi Minerva Captioliumában megjelenő Vállalkozás rovat cikkéből)
Forró nyári éjszaka volt. A fotelben ültem, ölemben a szintén forró laptoppal. Alig félméternyire tőlem, a kisfiam békésen szuszogott a sötétben, miközben nekem a könnyeim potyogtak. Nem az örömtől.
A vélemény
Egy olvasótól érkezett e-mailt olvastam, már vagy ezredszer, és mivel nem tudtam napirendre térni a levélben olvasottak fölött, egyszerűen elsírtam magam. Már azt fontolgattam a fejemben, hogy hagyom ez egész vállalkozósdit a fenébe, és tőlem mehet mindenki, amerre lát, én itt és most (ott és akkor) befejeztem!
Az olvasó, aki a levelet írta, mélységesen fel volt háborodva. Kikelve magából, válogatás nélkül írta a szitokszavakat, amelyekkel kapzsinak, kizsákmányolónak, kapitalistának és gonosznak titulált. Már-már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az ördög földi reinkarnációja, amikor szokása szerint felébredt a fiam az éjszakai etetésre, és ezt az ördögös dolgot szerencsésen ki is űzte a fejemből (vagy az ördögöt belőlem?).
Etetés közben végiggondoltam, hogy mi késztette ilyen levél megírására a weboldalam és ingyenes számítástechnikai tanfolyamom olvasóját: az történt, hogy az illető szembetalálkozott az egyik fizetős oktatásunk reklámjával, és hirtelen kénytelen volt elkönyvelni magában, hogy mégsem úgy van az, hogy Vidi Rita egy földre szállt angyal, hanem bizony én is pénzből élek, mint általában mindenki a Földön. Viszont ezt nem bírta megemészteni, és rám zúdította minden haragját. Így lettem angyalból ördög.
