Ez a cikkem a Minerva Capitoliuma 2010. novemberi számában jelent meg, melynek témája a SIKER volt. Minerva előfizetés>>
Ki viszi át a vezetőt?
„Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!”
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet
Ki az, akinek az életében minden percnek a sikerről kell szólnia?
Ki az, aki konkrét és kevésbé konkrét sikerek nélkül egyértelműen sikertelen?
Ki az, aki soha, egy pillanatra sem feledheti, hogy legfontosabb feladata a siker?
Nem másról beszélek, mint a vezetőről.
Egy kis technikai kitérő: amikor írok, sosem az a fontos, hogy lássam magam előtt a szituációt, amiről írok, vagy a történetet, vagy a környezetet. Sokkal-sokkal fontosabb, hogy lássam magam előtt az olvasót, akinek szól. Hogy lássalak magam előtt téged. Jelen esetben, mint vezetőt.
Tudod, mi az érdekes? Most, ahogy leírtam ezeket a felvetéseket, kérdéseket olyan vezetőt, olyan embert láttam magam előtt – akinek ugyebár szól az írásom -, aki kissé gondterhelt, magába mélyedve gondolkodik, és mindig a sikerre koncentrál, miközben azt érzi, hogy elaprózza az idejét a valóban fontos dolgokkal való foglalkozás helyett.
Ki viszi át a sikert?
A siker elméletileg egy örömteli dolog kellene, hogy legyen. Hiszen elérjük a kitűzött célt, amiért aztán megkapjuk a jól megérdemelt jutalmunkat. De az a siker, amivel a vezető találkozik pillanatról-pillanatra, az a siker, amivel neki foglalkoznia kell, az nem biztos, hogy örömteli, sőt, olyannyira folyamatosan jelenlévő tényező kell, hogy legyen, hogy ritka az a vezető, aki észreveszi a sikereket.
Eddig arról beszéltünk, hogy a siker az a céljaink teljesülése. Minden napra több siker is jut, ahogyan több kudarc is. Amíg ezek egyensúlyban vannak, illetve amíg mindent a helyén tudunk kezelni, és mindenből le tudjuk vonni a tanulságokat, addig minden nagyon jó irányba halad.
De a vezető dolga egészen más, mint mondjuk egy háziasszonyé, a sikerrel kapcsolatban.
Ugyanis a vezető sikere nem is igazából az ő sikere, hanem azok sikere, akiket vezet.
Ki viszi át a kompetenciát?
Nem árt, ha a vezető jó szervező – menedzser -, nem árt, ha a vezető erős egyéniség, ki mer állni a céljaiért és a csoportja céljaiért. Nem árt, ha a vezető jó szakember, szakmailag is ért ahhoz az adott területhez, amit vezet. Nem árt, ha a vezető jól kommunikál; nem árt, ha a vezető szerethetően emberi, de a legfontosabb, hogy értsen az emberekhez, és értsen az emberei nyelvén is.
A jó vezető tulajdonképpen egy vezető bőrébe bújt, pszichológusba oltott anya vagy apa.
Pont ez az, amit sok vezető nagyon nehéznek érez felvállalni.
Márpedig, ha így közelítjük meg ezt a kérdést, sokkal egyszerűbbé válik a helyes sikerszemlélet a vezető és beosztottai között lévő kapcsolatban, és a közös célokat tekintve.
Ki az a szülő, aki ne sikeres, boldog, tartalmas, értelmes életet kívánna a gyerekének? Ki az a szülő, aki nem ünnepli meg és tartja számon a gyerekei sikereit akár a születésétől kezdve?
Ki az az anya, aki ne emlékezne arra, hogy gyermeke mikor kezdett el kúszni, mászni, ülni, járni, szaladni? Ki az az apa, aki ne tudná sorolni azokat a dátumokat, amikor a fia elérte első sporteredményeit?
Ki viszi át a szülőt?
Mi, vezetők, egyben pótanyák és pótapák vagyunk. Izgulunk a csapattagjaink sikeréért, drukkolunk nekik, támogatjuk őket, hogy elérjék azt a sikert, amire vágynak, és nem magunkat nevezzük be a „gyerekszépségversenyre”, hanem őket.
Nem magunkat tesszük a kirakatba, sem látványosan, sem átvitt értelemben, hanem őket, akiknek a sikere, mértékegysége a mi sikereinknek.
Nem mellékes szál az sem, hogy hogyan vélekednek rólunk a gyerekeink. Megtanítottuk őket a helyes hozzáállásra? Vezetőként ugyanez az analógia: hogyan vélekednek rólunk a beosztottaink? Megtanítottuk őket a helyes hozzáállásra, gondolkodásmódra? Megtanítottuk nekik a sikert? Megtanítottuk nekik, hogy higgyenek magukban és bennünk? A siker útján járunk velük, vagy a folyamatos kudarcén?
Te…
Te viszed át a szerelmet. Te viszed át a sikert. Te viszed át a kompetenciát. Te viszed át a szülőt.
Nem a túlvilágra, nem a folyó túloldalára, hanem mindezeket egymásba, és tádámm: a vezetői gyakorlatba.
Minden te vagy, te mindenben benne vagy, és már csak az a dolgod, hogy a minden része legyen a mindennek.
Sok sikert a sikerhez!
Vidi Rita
