Emlékszem, évekig ábrándoztam arról még alkalmazott koromban, hogy „istenem, de jó lenne, ha internetezésből meg lehetne élni…” Egyszerűen imádtam a net előtt ülni, beszélgetni, információkat keresni, és azt kutatni, hogyan lehetne ezzel pénzt keresni.

Annak idején még az volt az alap üzleti modell, hogy csinálsz egy nagyon informatív, rengeteg cikket felvonultató oldalt, amihez persze szerkesztőgárda sem árt, és hirdetéseket jelentetsz meg rajta, és így a hirdető fizet neked, ez által megfinanszírozva a felhasználók számára létrehozott tartalmat.

Láttunk már ilyet akkoriban is, ott volt az index.hu, az origo.hu, és sok más kezdeményezés, amik aztán gyorsan eltűntek a süllyesztőben.

Mire észbe kaptam, már itt volt a web2.0, ami csavart az üzleti modellen: már nem biztos, hogy a szerkesztőségek állítják elő a tartalmat, hanem inkább adjunk publikálási lehetőséget – és nem olvasói levél formában – a látogatóknak, ők generálják a minőségi tartalmat, és helyezzük el a hirdetéseket az általuk gondozott felületeken!

Hódító útjára indult a WordPress, a különböző fórumok, és a nagy portálokhoz csatlakoztatott blogszolgáltatók – blog.hu -, vagy épp a saját lábukon megállni kívánó blogközösségek – blogter.hu – amik viszont leginkább eltűntek a süllyesztőben.

Évekig hittem azt, hogy csak ez az egyetlen üdvözítő modell létezik az Interneten, de aztán szerencsére beletanultam kicsit a marketingbe, és rájöttem, hogy igazából bármit el lehet adni a neten, nemcsak hirdetési helyet. Terméket, szolgáltatást, tagságot, bármit.

De aztán jött a következő kérdés – mert ezek a kérdések már csak ilyenek: ha megválaszolsz egyet, máris ott liheg a nyomában a következő, kínzó kérdés -, hogy: de mégis MIT érdemes eladni, amit biztosan nagy tömegek akarnak majd megvenni?

Nem mesélem el az elmúlt 8 év történetét, de erre a kérdésre is az a válasz, hogy BÁRMIT. Mert bármit megvesznek, amiről azt gondolnánk, hogy úgysem kell senkinek, illetve tutinak tűnő termékkörrel is mellé lehet lőni.

Ami viszont észveszejtően fontos, és amit a saját bőrömön is megtanultam, hogy bármit is adsz el, jóval nagyobb haszonnal kell eladnod, mint amennyiért megvetted.

Arra nem lehet hosszú távon alapozni, hogy megveszel egy terméket, és eladod majd 15-20%-kal drágábban. Ez nem lehet tuti biznisz mert abból a 15-20%-os árrésből kell MINDENT fizetned, beleértve a családod nyaralását, az új autót, a nagyobb lakást, stb.

Persze, hanyatthomlok-rohanósan jó bulinak tűnik, hogy ha megkeresed a minimálbért ezekből a 15-20%-okból, de ha drasztikusan nem tudod növelni az eladások volumenét hónapról-hónapra, akkor előbb utóbb befullad az egész, és nem lesz növekedési lehetőséged…

Tehát a tuti biznisz mindig ott kezdődik, hogy a HASZON mekkora tud lenni egy termék vagy szolgáltatás eladásán.

Konzultációs szolgáltatást akarsz eladni, és az óradíjad 30ezer forint? Nem rossz! (Persze arra ne alapozd a következő 50 évedet, hogy a hét minden napján majd 100 órát fogsz dolgozni…)

De mennyit kell egy órádba befektetned? Irodabérlés? Rezsi? Biztosítás? Utazás? Stílusos megjelenés? Stb.? Ezeket neked vajon a méhek hordják össze?

Senki nem fogja tudni megmondani, hogy tuti-e a bizniszed, csak te magad, és ehhez semmi más nem kell, csak számológép!

Az összes kiadást számításba kell venned – a családét is, elvégre oda keresel a vállalkozásoddal (remélhetőleg) -, mondjuk egy évre (igen, mert szezonálisan mások lehetnek a költségek), és aztán ezt a számot először meg kell szoroznod 1,5-tel (mert tutira kifelejtesz egy csomó mindent, például a hirdetési és marketingköltségeket!), és ezt a kapott eredményt el kell osztanod az egy évre jutó ügyfelek számával. Ez lesz egy ügyfél költsége.

Egyetlen ügyfélé.

Ezek után tudnod kell, hogy mennyit fizet a kasszádba átlagban (mindent összeadni, és elosztani az ügyfelek számával) egy ügyfél, és a leggyakrabban mennyit fizetnek az ügyfelek (módusz). Kosárértéknek is szokás ezt a számot nevezni, de általában csak a mediánt nézik, ami igen félrevezető lehet – persze nem csoda, hogy ezt nézi mindenki, általános iskolában ezt tanítják! Mindkét értéket meg kell vizsgálnod, ha vannak már ügyfeleid. Ha még nincsenek, akkor természetesen vakon repülsz egy darabig, míg nem lesznek adataid, de ha a költségeiddel kapcsolatban őszinte voltál, akkor ügyesen be tudod lőni az árakat.

Ha az ügyfél által fizetett ár, és az egy ügyfélre eső költség között nincs legalább 1.5-szörös szorzó, akkor veszélyes vizeken evezel… Ha 2szeres a szorzó, akkor nagy gond nem lehet, de ha 1,1-1,3 között van, az akár életveszélyes is lehet.

Akkor futhat a szekér egy darabig, mert az árstratégia a szélesebb közönséget célozza, de ha csak egy szeg is kiesik a szekérből – pl. egy szolgáltató megemeli az árait, ami az utóbbi években, rezsicsökkentés ide vagy oda, bizony a vállalkozásokkal megesett -, akkor összeszakad alattad a járgány.

A tuti biznisz titka a matek.

Nem túl bonyolult, általános iskola 5. osztály.

És persze egy kis őszinteség sem árt, meg szembenézés az olykor rusnya tényekkel, amiket a számok mutatnak.

Mi a garancia arra, hogy egy üzlet sikeres lesz?

Garanciát csak egy esetben kaphatsz, ha franchise rendszerhez csatlakozol>>

Minden más esetre ott a végtelen bizonytalanság és a mastercard.