Intő jelek? A legnagyobb hibák, amiket a vállalkozás stratégiájában el lehet követni

Van az úgy, hogy az ember kénytelen azzal szembenézni, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy azoknak kellene. Egy felelős gondolkodású vezetővel bíró vállalkozás életében is eljöhet az a pillanat, mikor le kell ülni egy fehér lap elé, vagy szembe kell nézni az adatokkal, miszerint a célok, a tervek, a folyamatok nem úgy alakulnak, ahogy gondoltuk. Ahol meg tervezés sincs, hát ott meg garantált a katasztrófa, akár naponta is.

A legcsodálatosabb, legsikeresebb vállalkozások életében is vannak hullámhegyek, és persze ebből kifolyólag hullámvölgyek is. Vállalkozni olyan, mint ahogy a tenger nyaldossa hullámaival a lábunkat, miközben ott heverészünk a nyugágyban: hol nyalja, hol meg nem nyalja.

Hasonlíthatnánk az ár-apály jelenséghez is a vállalkozást, aminek persze minden parton mások a jellegzetességei – és az biztos, hogy első dolgaink egyike kell, hogy legyen, hogy feltérképezzük a part „szokásait”. De szoktuk ezt? Egyáltalán: tudhatjuk a saját terepünkön mindenféle helyismeret nélkül még jó előre, hogy mik a jellegzetességei egy prosperáló és egy kínlódó vállalkozásnak?

Általában nem tudhatjuk. Általában senki nem szeret panaszkodni a nagy nyilvánosság előtt a vállalkozása sikertelenségéről, de sokan még dicsekedni sem a sikereikről. Ha mégis, olyan részleteket nem lehet megtudni a helyzetről, hogy egy előre tervező elmének konkrét adatai legyenek, mondjuk egy másfél évvel később vélhetően bekövetkező visszaesés természetrajzáról.

Szóval: akárhogy is akarsz tervezni, sokszor nem is tudsz, mert nem látsz a jövőbe. Ha meg mégis fellebbenti előtted a sors a jövő fátylát, akkor meg olyan dolgokat látsz csak meg, amik reménykeltőek és bíztatóak. Mert ilyenek vagyunk mi, emberek: hiszünk a jobb jövőben, még jobb eredményekben, a sikerben, a szorgalmas munka eredményében.

Ez a hitünk olyan erős lehet, hogy olykor a nyilvánvaló, ezeknek ellentmondó jeleket sem akarjuk észrevenni, mert hát áramlásban vagyunk. Az ár-apály jön és megy, mi pedig igyekszünk kihasználni mind a jelenséget, mind az erejét, és persze azt is, hogy mások ezekre a törvényszerűségekre nincsenek felkészülve.

Én hiszek abban, hogy ha hajlandóak vagyunk a rossz dolgokra is odafigyelni néha, és egy listán, számon tartani, hogy mik lehetnek intő jelei annak, hogy a stratégiánk nem működik azon a terepen úgy, ahogy elterveztük, akkor egyrészt gyorsabban tudunk döntéseket hozni a helyes irányba fordulást kivitelezve, másrészt pedig óriási veszteségektől védhetjük meg magunkat.

Rossz ütemben, vagy épp egyáltalán nem kihasználni az ár-apály jelenséget lehetséges még túlélni, de az biztos, hogy halálos veszedelem, ha mindig ellene akarunk menni. Ezért, hogy megvédjelek a halálos veszedelemtől, összeszedtem azokat az intő jeleket, amik azt mutatják, hogy eleve a stratégiád rossz, és nem egyszerűen arról van szó, hogy elvétetted a ritmust, hanem gyakorlatilag hegyet akarsz mászni a tengerparton. A tengerpart egyszerűen nem arra való.

Intő jelek – A legnagyobb hibák, amiket a vállalkozás stratégiájában el lehet követni

Hiányzó üzleti célok – gondolom, ezt nem kell túlragoznom. Ha nincs tisztázva, hogy egyáltalán mit is akarsz elérni éves, féléves, negyedéves szinten, akkor az „ahogy esik úgy puffan” iparágban fogsz dolgozni. Ez többek között azért rossz hír, mert ott milliók tevékenykednek. Milliónyi porszem…

Másolt célok, rossz célok, túllőtt célok – nagyon könnyű másoktól lesni az ötleteket, akár még iparágon kívülről is. Velem is megesett. Szerencsére gyorsan felébredtem, és mentségemre legyen mondva, ez az első évben esett meg velem. Rossz célokat is könnyű kitűzni: ennyi alkalmazott, ilyen forgalom, olyan gépek… És az eredmények? Van az úgy, hogy bármit is növelsz, az rontani fogja az üzleti eredményeket, minimum átmenetileg. A túllőtt célok is nagyon jellegzetesek: milliárdos bevétel MLM rendszerből? Hát nem fog menni, de még a tisztes fizetés is nagyon nehezen elérhető ott, ahol nem a te vállalkozásodat építed, hanem valaki másét. Milliárdok ott lehetnek leginkább, ahol GYÁRTANAK.

Tervezés hiánya – Oké, megvannak a célok, és már indulunk is. De merre fogunk menni? Mi lesz, ha fel van túrva előttünk az út? Mi történik, ha az első, a második, a harmadik lépésünk is csak botladozás? Mennyire látunk előre? Semennyire? Akkor hogy akarsz odajutni, ahova indultál?

Folyamat hiánya – A tervezés hiányával van szorosan összefüggésben az, hogy nem látod át, mi áramlik merről-merre. Hol innen rendelsz például irodaeszközöket, hol meg onnan. Hol itt csináltatod a névjegykártyádat, hol meg ott. Természetesen, míg minden csodálatos üzleti partneredet megtalálod, addig sok időnek kell eltelnie és sok próbálkozáson kell túllenned, de ha valami beválik, akkor egy jó darabig nem kell tovább variálni! És úgy egyébként honnan jön a pénz? Milyen folyamaton mennek végig a vásárlók a fizikai térben és milyen folyamat játszódik le a fejükben? Egy stratégának ezekkel kell foglalkoznia leginkább, nem pedig a névjegykártyával, mert az századrangú!

Adatok hiánya – A vállalkozás első percétől – de inkább még azt is megelőző, ábrándozós időszaktól – adatokra van szükséged. Bármiről, ami érdekes lehet – akkor is, ha sosem lesz érdekes. A tárolási kapacitás most már gyakorlatilag végtelen, az elemzéshez pedig lehet használni a statisztikát is, meg már a big data metódust is (bár ez utóbbihoz tényleg tonnányi, válogatás nélküli adat kell, amihez nem biztos, hogy könnyen hozzáférsz. Mindenesetre tudj róla, hogy a fejlett módszerek is rendelkezésre állhatnak.)

Adatok elemzésének hiánya – Lásd előző pont, annyi kiegészítéssel, hogy igen, az adatok elemzéséhez kell egy okos ember, mint amilyen te vagy, és az adatokat aztán össze kell vetni az üzleti célokkal is. Ez sokszor unalmas, de leginkább félelmetes feladat, mert rögtön durva szembenézésekkel kell számolnod, mikor ránézel a terv és a tényállás közti eltérésekre…

A nem megfelelő erőforrások használata – nem teszel oda pénzt, ahova kellene, és nem teszel oda szorgalmat, ahova kellene. Általában a marketingbe kell a pénzt tenni, az agyalásba meg a szorgalmat. A kettő biztosan nem felcserélhető, és soha, semmilyen szín alatt nem szabadulhatsz meg attól, hogy 0-24-ben kötelezően stratéga legyél. A stratégának nem állandó feladata a hirdetések minden betűjének ellenőrzése, de az igen is feladata, hogy hol, hogyan és milyen formában hirdessen.

Méretproblémák: a piac méretének túltervezése – Szinte örökös problémának látom az összes – még piacvezetőknél is – ügyfelemnél, hogy azt hiszik, hogy százezrek várnak arra, hogy kiszolgálják őket. Pedig azok csak ezrek. A piac méretének nem ismerete szerintem milliószám indított már vállalkozásokat a megalapításra, de ugyanannyit vett rá végül a felismerés a felszámolásra is. A méretet a Google Trends és a Google Ads kulcsszótervező eszközével tudod ellenőrizni. Amire nincs havonta legalább 100ezer keresés, és a trendek szerint úgy egyébként meg leszálló ágban van az érdeklődés, onnan lassan le kell lécelni.

Kommunikációs problémák – kevés, nem hatékony, nem eredményes – Nem lehet a világot tíz cikkel, meg 80 Facebook megosztással uralni, irányítani, saját képünkre formálni. Márpedig a piac a világunk. Ha nem jól kommunikálsz, ha nem vagy ebben hatékony és eredményes, akkor a piacvezetőt erősíted és kész. Van még kérdés?

Saját húzótermék hiánya – Azonnal piacvezetővé lehet válni egy jó termékkel. Nem az XY gyártóéval. Nem a legfelkapottabb termékkel a piacon, hanem saját termékkel. Van ilyened? (Szolgáltatásoknál a saját könyv lehet húzótermék a piacon.)

Saját fejlesztések hiánya, innováció hiánya a termékfejlesztésben – A „Jól van az!” elv állandó alkalmazása kényelmes, de nem előremutató. Biztosan a hullámvölgyek fognak sokasodni és fogyni a hullámhegyek, ha nem akarsz egyre jobb és jobb termékeket kitalálni, fejleszteni, bevezetni a piacra. Mit gondolsz, a nagy világcégek, miért jönnek elő negyedévente valami őrületes újdonsággal? Azért, mert ez a siker útja! Kiegészítés: Magyarországon a marketingben akarnak innovátorok lenni a vállalkozások. Ezért is van ennyi sikertelen, szegény és tengődő cég az országban.

Versenyhelyzetek fel nem ismerése – Hát ez a kedvencem. „Ó, hát én nem akarok senkivel sem rosszban lenni.” „Ó, hát én csak a pozitív energiákra akarok koncentrálni.” „Ó, hát én nem harcolok, inkább átadom a terepet meg a pénzemet másoknak.” Lásd következő pont:

Versenybe való be nem csatlakozás – Minden vállalkozás korlátozott erőforrásokért küzd. Korlátozott erőforrás a gazdaságban jelenlévő pénz, de az emberi figyelem is. Ha nem versenyzel, akkor biztosan veszítesz. Ha nem szállsz be a versenybe, mindenki más győz, csak te veszítesz. Ha úgy döntesz esetleg, hogy nem akarsz beszállni a versenybe a piacodon, akkor nincs többé keresnivalód a piacon. Vagy teremtesz magadnak egy újat – a környéken – vagy pedig elhúzol onnan valahova máshova!

A harc mindig rosszkor történő feladása – Nagyon sokszor látom azt, hogy vállalkozások olyankor adják fel a harcot, amikor már csak egy paraszthajszálnyira vannak a győzelemtől. Hogy miért történik ez? Mert a küzdelem hevében nehéz a külvilággal foglalkozni és látni, hogy hogyan áll az ellenség az erőforrásaival, és hogyan állnak a csillagok a piaci univerzumban. Illetve az is nehéz dió, hogy az esetlegesen nem elérkező eredmények láttán végleges feladási késztetés lesz úrrá rajtunk, aztán pár év múlva pislogunk esetleg, hogy amit évekkel korábban akartunk elterjeszteni, később magától szárnyra kapott – de akkor már anélkül, hogy nekünk hasznunk lett volna belőle. Ez az innovátorokra leselkedő egyik legnagyobb veszély: ezért is kell az innováció mellett mindig erőforrásokat tenni a marketingbe és a „hittérítésbe” is.

Nem elmenni a falig – A hétköznapokban szerencsére ritkán kell faltól-falig „közlekedni”, de vannak rázós helyzetek, amikor muszáj lenne. Például jön az adóhatóság és szerinted sérelmes módon, igazságtalanul téged megbüntet. Mit teszel? Benyeled? Vagy küzdesz? Oké, benyeled, mert úgy döntesz, az a kisebb veszteség számodra. Két hét múlva újra jönnek, megint büntetnek. Megint benyeled – főleg, hogy először is benyelted. Ez egy ördögi körré válik, a hatóság meg bankautomatának használja a cégedet. Ez olyan harcszíntér, ahol van lehetőséged nyerni is, meg veszíteni is, de ha neked van igazad, akkor nyerni fogsz. Ha nincs igazad, akkor ne menj bele a harcba, de ha igen, igazad van, akkor muszáj lesz megküzdened, mert különben hetente jönnek majd a végén a jussukért… És te azt hidd el nekem, nem akarod… Kiegészítés: lehet az a döntésed, hogy soha nem mész bele ilyen harcokba. De az döntés legyen és ne félelemből fakadjon, hanem józan megfontolásból!

Nem lecsapni a kedvező alkalmakra – Az időzítés elképesztően fontos mind az életben, mind a vállalkozásban. De sokszor nem mi időzítünk, hanem az a milliárdnyi összefüggés, ami bennünket körül vesz: jönnek a lehetőségek, és mi változó kedvvel és lendülettel – úgymond vegyes stratégiát folytatva – hol igent, hol nemet mondunk ezekre. Ha ez az igen és nem mondás ez ad-hoc, esetleges, véletlenszerű, akkor túl sok eredményre nem lehet számítani. Ha a stratégiádban van olyan rész, hogy „a kedvező lehetőségeket onnan ismerem, fel, hogy…”, meg hogy „a kedvező  lehetőségekre akkor csapok le, ha…”, akkor ezekben a lehetőségkihasználásokban biztosan sikeres leszel. Ha nincs ennek tere a stratégiádban, akkor valaki más lesz sikeres, míg te össze-vissza kavirnyázol az utadon.

Nos, hogy látod? A te vállalkozásodban melyik intő jel mutatta már meg magát?

Vidi Rita

 

 

Comments are closed.