Mindenkinek van konkurenciája. Nagyon ritkaságszámba megy az, ha egy vállalkozás egyedül tevékenykedik egy piacon, és rajta kívül nincs senki más, aki kiszolgálná az ügyfelek azon igényeit, amit ő is szolgál. Ha mégis az lenne, hogy nincs konkurens, az sem egy életbiztosítás, mert akkor egyedül, bozótharcosként kell küzdeni a piac figyelméért, és egyedül kell kiépítened egy iszonyúan összetett rendszert, amit piacnak hívnak, és az ebbe befektetett munka nem biztos, hogy meg fog térülni.
Szóval, ha vannak konkurensek, az jó jele annak, hogy olyan piacon vagy, amin meg is lehet élni, de azért valljuk meg őszintén, emberek vagyunk: vannak konkurensek, akiket kedvelünk, vannak, akik hidegen hagynak bennünket, és vannak, akik az agyunkra mennek.
A vállalkozás verseny. Verseny, aminek a végén az egész piac leosztódik a benne/rajta tevékenykedő vállalkozások között. Klasszikusan ez úgy néz ki, hogy van egyetlen vállalkozás, amelyik a leghatalmasabb, és a piramis csúcsán trónol. Neki van a legtöbb pénze, legtöbb vevője, és persze legtöbb kiadása is. Alatta, a piramis alsóbb részén vannak a trónkövetelők, akik csipegetik a csúcson lévő bajszát, komoly kihívóként tüntetve fel magukat, miközben természetesen egymással, a hasonló pozícióban levőkkel is vérre menő versenyt folytatnak. Ők néhányan vannak, általában két kezünkön meg tudjuk számolni őket.
Konkurenciaharc
És ott vannak legalul az éppen piacra belépők – vagy éveken át ott ragadók -, akik nagyon gyakran a „futottak még” kategóriaként vannak számon tartva, pedig közülük kerülhetnek ki a következő trónkövetelők, és következő csúcsragadozók is, ha ügyesek, okosak és tudatosak. (Nem mindenki az, gondolom ez nem újdonság.)
A futottak még kategória egy szürke massza, és komoly jellegzetessége az, hogy egymást gyilkolják benne a még szürke porszemek, a piaci részesedésük 0.005 %-áért… Ahelyett, hogy innovatívak, forradalmiak, zseniálisak akarnának lenni. Ebben a szegmensben nem harcolni kell, hanem kitörni kell belőle.
A piramis közepén vannak azok, akiknél tényleg a harc, és bizonyos összeesküvések/szövetségek lehetnek a felfelé törekvés eszközei, és a számukra a legfontosabb az, hogy pontosan tudják, hogy hogyan is áll a konkurensük a piacon.
Ennyi elmélet után lássuk a jeleket, hogy a konkurensed döglődik, hamarosan akár a rolót is lehúzza!
A felsorolás egy-egy pontjának előfordulása még nem vészjel, de több megjelenése már nagyon veszélyes .
Szóval, döglődik a konkurensed, ha ezeket a kívülről is jól felismerhető jeleket mutatja:
- Árat csökkent.
- Idényszerűen árakciózik.
- Meghosszabbítja az akcióit a „nagy érdeklődésre való tekintettel”
- Állandó akcióival csábítja a vevőket (pl. minden X. napon Y%-os akció, meg kettőt vehet, hármat vihet akció, stb.)
- Nem emel árat évek óta.
- Úgy egyébként olyan árakkal dolgozik, hogy fejszámolással is kitűnik, hogy teljes ráfizetés az egész.
- Nem reklámoz, a marketingje az árakciókból áll.
- A termékportfóliója egysíkú, nincs termékpiramis.
- Ott van minden üzleti reggelin, és konferenciákon névjegyeket osztogat.
- Bővíti a portfóliót már olyannal is, aminek semmi köze az addigiakhoz, de nem lép be új piacra.
- Költségcsökkentésen a durva visszavágásokat érti, semmi jele folyamatszabályozásnak.
- Nem használja a szűkösség elvét.
- Ráér ügyféljelöltekkel személyesen találkozni és beszélgetni velük.
- Nem bővül, nem növekszik, nem fejleszt.
- Mindent maga csinál.
- Ugyanazt nyomja, és más eredményt vár.
- Elterjed róla a szóbeszéd, hogy nem megy jól neki.
- Nyíltan utál mindenkit, akinek jól megy.
- Nárcisztikus jeleket mutat.
Ugye nem ismertél MAGADRA? 🙂
Hogyan segíthetünk az idegesítő konkurensnek tönkremenni?
Elég várni. Tönkreteszi magát. És készülni, hogy megszólítsuk az ő árván maradt ügyfeleit.
Hogy ez túl keményen, ridegen és gonoszul hangzik?
Teréz Anya, Gandhi, vagy sikeres vállalkozó akarsz lenni?
