Hogyan töröljük el az irodalomoktatást?

Folyik valami vita most a közéletben arról, hogy milyen kötelező olvasmányokat kellene eltörölni és miért pont azokat, és helyettük milyen más kötelező olvasmányokat kellene beiktatni a tanmenetbe.

Sok értelmiségi most még külön örül is, merthogy végre nyílt egy diskurzus egy fontos témáról.

Hát szerintem meg nagyon rossz a dilemma. Nagyon rossz törésvonal mentén közelítjük meg az irodalom témáját.

Én sokkal drasztikusabban fognám meg a dolgot:

Az egész irodalomoktatást törölném el, úgy, ahogy van.

Helyette három dolgot emelnék be, NEM irodalomoktatás gyanánt, viszont irodalomoktatás helyett.

Könyvklub – Minden gyerek hozná, hogy a héten mit olvasott, miért azt olvasta, és mit szűrt le belőle, mit adott neki a könyv/sztori, mit nem adott. Diskurzusokat lehetne nyitni ott, az iskolában, a gyerekek között arról, hogy melyik könyv-történet-mese kinek miért tetszik, és kinek miért nem tetszik. A diákok közti párbeszédekre alapoznám az egészet, esetleg részletek felolvasása is szóba jöhetne, mondjuk érvek megtámogatásaként. Azok, akik utálnak olvasni, azt is elmondhatnák, hogy őket miért nem szólítják meg a könyvek, és írásos tartalmak, de azt is megmutathatnák, hogy egyébként például az interneten könyvnyi szöveget elolvasnak és folyamatosan informálódnak attól függetlenül, hogy nem szeretik a könyveket. A gyerekek-diákok egymással beszélgetnének, a tanár csak moderátorként, mentorként lenne jelen.

Filmklub – Minden gyerek hozná, hogy mit nézett a héten, miért azt nézte, miért tetszik neki, mi nem tetszik neki, mit csinált volna másképp mondjuk a forgatókönyvíró vagy a rendező helyett, szerinte mitől szimpatikus vagy unszimpatikus egy-egy szereplő, miért ezzel vagy amazzal azonosul, és így tovább. Az is opció lehet, hogy nem nézett semmit, és azt mondja el, hogy miért nem… Mi mást csinált helyette (pl. barátaival bandázott, olvasott, urambocsá írt helyette!) Ahogyan a könyvklubnál, itt is a diákok közti klubjellegű párbeszéd a fontos, és nem az irányított gondolkodás. Továbbá az is lényeges, hogy a gyerekek magukon folyatják át a filmeket, sorozatokat, és nem egy külső értelmezést erőltetünk rájuk. Filmeket és sorozatokat rühellő gyerekek is részt vehetnek a diskurzusban, a saját meglátásaikkal. A gyerekek-diákok ez esetben is egymással beszélgetnének, a tanár csak moderátorként, mentorként lenne jelen.

Kreatív írás klub – Heti egy könyvklub, egy filmklub, és egy kreatív írás klub – ahol a szabad írás, saját művek felolvasása, írásszakmai mesterfogások és trükkök lennének a téma – és készen is van az önkifejezésben is élenjáró emberpalánta, aki a gondolatait át tudja szublimálni írásba is, miközben kizárólag örömteli módon közelíti meg ezt a műveletet. Önbizalomnövelés, magabiztosság, öröm, alkotóművészet: „csupán” csak ennyit ad a gyerekeknek a kreatív írás jól művelt ága (engedtessék meg, hogy hazabeszéljek: természetesen kizárólag a jobb agyféltekés kreatív írást javaslom – minden másban ott a kritika esélye, ami viszont pusztító erő).

És Petőfi élete? Ady? Arany János? Anonymus?

Egy mindenre nyitott elme a maga idejében és a maga jogán rá fog csodálkozni a zseniális elődök zseniális munkásságára, és a helyükön fogja kezelni azt.

Az irodalom oktatás ma nem más, mint történelemoktatás, némi jelenbe történő kikacsintással – de ez utóbbi csak pár perc a 12 évből. Ezen nem segít, hogy más kötelező olvasmányokat írunk elő, mint eddig. Eleve a kötelező szót örökre száműzném az oktatásból.

Önmaguk véleményét szóban és írásban is kifejezni tudó, jól informált, intelligens gyerekek maradnak azok, akik nem járnak irodalomórákra, helyette saját benyomásokat szereznek a könyvekből, történetekből, filmekből, sorozatokból és persze a kreatív írás által – mindezeket folyamatosan kortársaikkal és barátaikkal átbeszélve, megvitatva.

Ők lesznek azok, akiknek megmarad a kreativitásuk és 20 évesen nem érzik majd azt, hogy vége az életüknek, és lemaradtak már mindenről, ami fontos. Ők nem egy életkezdési válsággal fogják indítani a felnőtt életüket.

Ők lesznek továbbá azok is, akik nemcsak a történeteket és a filmeket fogják érteni, de jól fognak kommunikálni a saját érdekeik mentén, és mindent érteni fognak, ami velük-körülöttük történik. Érteni fogják a mögöttes mozgatórugókat, az összefüggéseket például egy-egy politikus megnyilvánulásakor is. Ez rossz hír a politikusoknak, jó hír a társadalmaknak.

Nem lesz könnyű rájuk diktatúrát építeni, az egyszer biztos.

Rövid válaszom tehát a „Hogyan töröljük el az irodalomoktatást?” kérdésre ez:

Minél gyorsabban!

Vidi Rita

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.