A Starbucks alapítója, Howard Schulz írja le részletesen a „Sztárkávéház” című könyvében azt a gondolatmenetet, aminek folyamán és végén, rendszeresen, és újra és újra úgy döntött, hogy NEM franchise rendszerben fogja terjeszteni a cégét, hanem saját tulajdonban tartja az egyes egységeket.

Inkább befektetőket vont be – az első egység megnyitása utáni egységek nyitásához hónapokig semmi mást nem csinált, csak pénzért kilincselt, sokszor megalázkodva -, és adott nekik hatalmat a cégben, mintsem kiszolgáltatta volna a tudást és a gondolkodásmódot független vállalkozók számára. Ő abban hitt, hogy azt az értékrendet, amit létrehozott, és amit az első kávézója közvetít, csak az ő állandó és szoros felügyelete képes magas színvonalon tartani, nem mellesleg az új célokat is csak úgy tudja elérni, ha minden egy kézben összpontosul.

Ugyanakkor később el kellett ismernie, hogy franchise-t létrehozni valószínűleg ezerszer könnyebb lett volna, kevesebb munkával sokkal több profitra tehetett volna szert. Sok-sok év elteltével mégis kénytelen volt nyitni a franchise irányába, mert például repülőtereken nem nyithat bárki üzleteket, mint ahogy a világ minden zugába is igen nehéz eljutnia egyetlen szűk – bármilyen bőséges erőforrásokkal is rendelkező – kis csoportnak.

Mikor jó a saját cégbirodalom?

Amikor üzleted van, ahol eladsz, akkor könnyű eldönteni, hogy vállalod-e az újabb egység megnyitását, vagy pénzért átadod-e másnak a lehetőséget franchise rendszerben, közben annak is részesülve a javaiból.

Ha nem akarod letarolni az egész országot, hanem csak egy szűk területre akarsz fókuszálni – pl. egy vidéki nagyvárosban 2-3 bolttal -, akkor nincs szükséged franchise-ra, az is jó, ha te tartod kézben a három boltodat, de azt azért tudni kell, hogy már egy bolt felügyelete is a rémálom kategória lehet, főleg, ha sikerül felvenned bolti szarkát eladónak… Ha három boltod van, legalább háromszorozódik a kockázat.

Egy boltot könnyű duplikálni, akár te akarod csinálni, akár valaki másnak adod át a titkokat, de fontos kiemelni, hogy a boltfranchise-ok leginkább a termék nagykereskedelem céljából jönnek létre! Tehát minden franchise-partnerük egyben leginkább a kiskereskedelmi felvásárló egységük is. Tehát sok-sok franchise leginkább csak látszat franchise, mert leginkább termékforgalmazó hálózat, egy kis plusszal (plusz arculati elemek, marketing támogatás, üzleti tanácsok, stb.)

Hogy működnek általában?

A nagykereskedő – gyártó – létrehoz egy kiskereskedelmi egységet, teszteli a bolti értékesítést, majd kidolgozza rá a franchise-rendszert, és azt vonzóvá teszi független vállalkozások számára. Ezek után gyakran már azt az egy kiskereskedelmi egységet is eladják – átadják működtetésre – franchise partnernek, hiszen számukra a pénzt a nagykereskedelem hozza leginkább!

A cégbirodalom – egyetlen egység, jól felépített hierarchiával – jó megoldásnak tűnhet olyan esetekben, mint amilyenben te is vagy: te vagy az arca, lelke, motorja a vállalkozásnak, és a növekedést úgy oldod meg, hogy embereket veszel fel különböző területek (osztályok) irányítására, és maximum olyan embereket képzel ki magad „alá”, akik csak a töredékét tudják annak, mint amit te tudsz.

De ez – az én tapasztalatom szerint – nagyon nehezen járható út.

Ugyanis óriási a kérdés: KI-MI HOZZA A VEVŐKET?

A tudatos marketingtevékenység, aminek eleinte biztosan te vagy a közepén, és amikor már nem bírod a hajtást, akkor kiszervezed.

Ami óriási hiba lenne, soha ne kövesd el!

Az utóbbi 4-5 évben óriási lendületből fantasztikus eredményeket elérő cégek vezetői két dolgot mondhatnak el magukról: nem adták ki a kezükből a stratégiát, és nem adták ki a kezükből a marketinget.

Lehet, hogy felvettek asszisztenseket, de a döntés, a stratégia, és a marketing mindvégig megmaradt a tulajdonos kezében. Erre kiváló példa a Mannaszappan.

Lehet nagyon nagyra fejlődni, de azt el lehet felejteni, hogy majd valaki csinálja helyetted a húzós dolgokat, és leveszi a válladról a döntések terheit. Leveheti, csak azt nem fogod később magadnak megköszönni.

A saját cégbirodalom – klasszikus céghierarchia – további árnyoldala egy tanácsadó vállalkozás esetében, hogy ha hozzáférhetőnek tűnik a szellemi anya/atya – tehát te, mint főtanácsadó ott vagy a csúcson -, akkor az alattad lévő tanácsadók ereje irtózatosan erodálódik a te jelenléteddel, mert amíg a forrás elérhető, addig senki nem akar a csapról inni…

Folytatása következik….