Érted, hogy mik azok a mémek? Ha igen, akkor piacvezető lehetsz

Avagy: Mémelméleti alapok – mert a piacvezetéshez ez is kell

Mik azok a mémek, és miért kell velük sokat foglalkoznod, ha piacvezető akarsz lenni, vagy már az is vagy?

A génekről tudjuk, hogy ezek azok az „alkatrészek” a testünkben, amik átörökítik a fiziológiai tulajdonságokat az utódokba: például a szem színét, a testalkatot, bizonyos betegségeket, alkalmazkodási képességet, külső-belső tulajdonságokat, adottságokat és hiányosságokat.

A gének egy valamire nem képesek: hogy azokat a dolgokat, amiket az egyed – legyen szó akár növényről, állatról, emberről, de lehet szó mikroorganizmusokról is – az élete során megtanul, azt nem tudja átörökíteni az utódaiba, leszármazottaiba.

Ha én 20 évesen elolvasom a Háború és békét, majd 22 évesen szülök vagy nemzek egy gyereket, a gyermek nem fogja tudni sem azt, hogy elolvastam a könyvet, sem azt, hogy mit éltem át közben, sem azt, hogy miről szól a könyv.

Semmit nem fog arról tudni, amit én tudok, hacsak át nem adom neki majd az infót, alkalmas időpontban, befogadásra alkalmas tálalásban.

A tudást, az információt, a tapasztalatok átszűrését, de leegyszerűsítve a GONDOLATOKAT nem génekkel, hanem az úgynevezett MÉMekkel lehet átörökíteni.

A mémek gondolati sémák. Leegyszerűsödött, könnyen átadható formába foglalt információcsomag, amit könnyű átadni BÁRKINEK.

Azért emeltem ki a „bárkinek” szót, mert a génjeinket csak az egyenes ági leszármazottaknak adhatjuk át, ahogyan mi is kaptuk, örököltük őket, de a mémjeinket bárkinek átadhatjuk.

A mém-elméletet és magát a kifejezést is Richard Dawkins genetikus találta ki és terjesztette el a világban (Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében).

Az is egy mém – egy összetett gondolatcsomag –, hogy léteznek a mémek.

Ezen elmélet előtt csak kérdések voltak arról, hogy hogyan tudjuk átvinni más emberek, népcsoportok, akár nemzetek fejébe az információt, amit akarunk, de Dawkins munkásságának eredményeként már válaszok is vannak, legalább 40 éve. Persze a kérdés fordítva is létezett: honnan jönnek azok a gondolataim, amikről nem is tudtam, hogy tudom?

Sokan vitatják a mém-elméletet, de azóta sem találtak ki jobbat, és ez egy alkalmazott tudomány, aminek a működését mindenki megtapasztalja.

De nem kell mindenkinek mesteri szinten értenie hozzá. Csak azoknak, akik hatást akarnak gyakorolni a világra.

Ma a politikában, az üzletben, a marketingben és az értékesítésben elképesztően nagy szerepe van a mém-elméletnek.

Amit mindenki ismer

Biztosan te is találkoztál már a Facebookon mindenféle vicces képpel, amiknek a kiindulási alapja egy ismert arc (filmből, valóságból, valahonnan a net bugyrából), és aztán rajtuk-körülöttük a szöveg tetszőlegesen változik.

Itt találsz példákat – nem ezek a legjobbak a világon, de mintának tökéletesek.

De itt van a híres lemúros kép is, ezernyi változatban (mindenki nyugodjon le…)

Miért terjednek ezek futótűzként?

Azért, mert mindig kapcsolódnak egy már bennlévő információhoz: ami általában egy jelenet egy filmből, vagy egy vicces, nagyon kifejező arc (ami lehet állaté is), vagy egy ismert ember képe, vagy egy ezerszer látott logó.

A mém akkor tud nagyon hatékonyan terjedni, ha tud kapcsolódni már az emberek fejében lévő gondolatsémához. Mindegy, hogy lazán kapcsolódik, mindegy, hogy szorosan, a lényeg, hogy létezzen már valami információmorzsa a potenciális befogadó fejében, mert ha létezik, akkor iszonyatosan hatékonyan lehet bevinni BÁRMILYEN információt, mert az új hozzá fog kötődni a régihez.

Ha nem tud kapcsolódni semmihez, akkor nem tud bekerülni a fejekbe, mert az ember pajzzsal védi az elméjét az új információk, és azok beépülése ellen. Továbbá az információ bejutás ellen küzd folyamatosan a rövidtávú memóriánk kapacitása is.

Naponta átlagban 7 új infót tudunk megjegyezni, de úgy, hogy azok nem is biztos, hogy teljesen újszerűek számunkra, hanem csak például régi infó megújítva: pl. a benzin árának konkrét változása. Az, hogy megjegyezze valaki, hogy múlt héten mennyi volt, és most mennyi lett, az már három adat, ha odavesszük azt is, hogy a változás ténye is adat.

Ezért leginkább azt jegyezzük meg, hogy „változott”. De ezt is csak azért jegyezzük meg könnyedén, mert változni SZOKOTT.

Ahhoz, hogy értsük, miért ilyen kiemelt fontosságúak a mémek, meg kell vizsgálnunk, hogy hogyan működnek a sémák – más néven a mémek.

A sémák működése és szükségessége

Évtizedek óta kutatják a tehetség kérdését, és azt, hogy hogyan lesz valakiből világklasszis egy területen, és hogyan NEM lesz.

Tételezzük fel, hogy két nagyon hasonló, szinte azonos képességű sportoló kezdi meg sportolói pályafutását, például a futballban.

Kicsi gyerekek még, 4 évesek. Mindketten úgy bánnak a labdával, mintha már az anyaméhben is dekázgattak volna. Egyszerűen focistának születtek.

Elindul a pályafutásuk, mindkettőjük előtt nagy jövő áll. Istenadta tehetségek ők.

Eltelik 10 év, napi 8 órás gyakorlással, és a két nagyon hasonló, szinte azonos képességekkel született gyerek között már ég és föld a különbség.

Azért, mert az egyik napi 8 órát leginkább csak futott, focizott, vele hasonló képességű gyerekekkel és focistatársakkal, így kialakult a fejében egy hatalmas terjedelmű foci-séma.

A másik gyerek másképp edzett. Futkosott és focizott ő is minden nap, de nem 8 órát, csak hatot. A maradék kettőben elméletet tanult. Focimeccseket elemzett. Stratégiákat böngészett, és taktikai megoldásokat vett számba. Nem azért, mert azt gondolta volna bárki is, hogy ez előrébb viszi őt a pályán, hanem azért, mert érdekelte és kész. Ostorral sem lehetett volna elhajtani a könyvek, elemzések és régi videók elől.

A két gyerek sorsa ott vált ketté, hogy az egyiknek volt mondjuk 10ezer sémája a fociról, a saját focizós élményei révén. A másiknak meg lett ugyanakkorra 20ezer, mert ő nemcsak a saját élményeire akart építkezni, hanem érdekelték a tágabban vett információk is, amik rajta túlmutattak.

A 20ezer sémás lett Christiano Ronaldo, a 10ezres meg Dzsudzsák Balázs.

Alapvetően mindkettő zseniális, istenadta tehetség. De 10ezernyi mém-különbség ezt teszi, amit a két név „árával”, értékével le lehet mérni ma a fociban.

Ugyanez igaz minden sportágra, de leginkább sakkban, pókerben, snookerben, és hasonló esetekben lehet nagyon jól MÉRNI, de a művészetekben is megjelenik.

Klasszikus számsor az, hogy a kezdő sakkozónak kb. 10-20 féle sémája van a sakkról. A séma itt konkrétan lépéskombinációkat, bábukezelési megoldásokat jelent. Lehet így nyitni, úgy középjátékozni, amúgy lezárni. Mindegyikről van három bevált sémája, és ezeket variálja. Ez 10-20 különböző megoldás (lehet, hogy pont 27, most nem számoltam ki fejben :)).

A haladó sakkozó sémái már felmennek 100-ra is akár. Ahhoz, hogy ezek kialakuljanak és rögzüljenek, már rengeteg játék kell. A sémák kialakulását a fejünkben nem lehet megúszni gyakorlás nélkül, de nagyon fontos, hogy az ne monoton legyen, hanem színes és széles-spektrumú.

A bajnok sakkozók már több ezer sémával dolgoznak. Már szinte mindent láttak, mindent próbáltak, és tanulnak a múltból is: játékokat elemeznek, erről beszélgetnek egyfolytában, mindenük a sakk.

A nagymestereknek 100ezer sémájuk is lehet.

100ezer különböző lépést tudnak lemodellezni a fejükben.

Ugyanez igaz a profi pókeresekre is, de a profi vállalkozókra, marketingesekre, és úgy általában a szakemberekre is.

Egy igazi szakember legalább több ezer sémával dolgozik, több ezres mintából tud meríteni ötleteket úgy, hogy azok a minták a saját fejében vannak.

A hozzáértés a dolgokhoz tehát azon alapul, hogy van-e több ezer sémánk az adott dologról, láttunk-tapasztaltunk-e már több ezerszer azon a pályán. Mert ha nincs, akkor csak műkedvelő amatőrök vagyunk a terepen.

 

Erről a témáról Mérő László írt nagyon sokat az Észjárások című könyvében.

A sémák tehát így működnek: vannak és kész. 🙂

Tudom, ez most viccesen hangzik, de a lényeg az, hogy nem az apró részletek fontosak, hogy például a sakkban hogyan lehet lépni a futóval, hanem az, hogy MIKOR akarok a futóval lépni és miért pont akkor, és miért nem a lóval. Ez már nem egyetlen adat, hanem egy adatsor.

Egy algoritmus.

Ezek az algoritmusok az ember fejében automatikusan összeállnak. Az mindig kérdés, hogy jól állnak-e össze, de megtörténik.

Azért, mert sémákkal sokkal könnyebb és hatékonyabb és messzebbre vivő gondolkodni, mint puszta, összefüggéstelen tyúklépésekben.

A tanulás mindig sémákkal történik.

A kutya is úgy tanulja meg, hogy nem szabad bepisilnie, hogy mozdulatsorokat és eseményeket köt össze láncolatba, ezek berögzülnek, és tádám, soha többé nem fog bepisilni, mert megtanulja, hogy ha jelez, akkor ki lesz engedve, és kinn pisilhet, és akkor mindenki boldog lesz.

Ez is séma. Csak a kutyák nehezen ültetik át mások fejébe a saját sémáikat, míg az emberek egészen könnyen megtehetik.

Mi köze a piacvezetőségnek ehhez az egészhez?

Válaszolj a következő kérdésekre, gondolatban úgy, hogy nem nézel utána a neten, hanem csak mondod, ami először eszedbe jut:

– Melyik a vezető üdítőital gyártó cég a világon?

– Melyik a vezető hamburgergyártó cég a világon?

– Melyik a vezető sportszermárka a világon?

(Coca-Cola vagy Pepsi, McDonalds vagy Burger King, Nike vagy Adidas)

Az, hogy tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre még akkor is, ha nem nézel utána, és még akkor is, ha nem pontos a válaszod, azt jelenti, hogy ezek a cégnevek a piacvezető mémhez kapcsolódnak a fejedben.

Akkor is, ha MÁS cégre gondoltál, mint én.

Gyakorlatilag minden piacnak megvan a maga piacvezetője, és az egy konkrét mém, hogy pl. az üdítőital piacon a Coca-Cola az emberek többsége szerint a piacvezető. Van, aki Pepsit mond, nekik is igazuk van, mert volt olyan, mikor a Pepsi volt a piacvezető.

Tökmindegy, hogy a valóságban ki a piacvezető, az a lényeges, hogy milyen mém van az emberek fejében: vagy Coca-Cola, vagy Pepsi, a lényeg, hogy ez a két cég iszonyúan gazdag.

Mert akárhol látja meg az ember, hogy Coca vagy Pepsi, tudja, hogy a márkanév garancia arra, hogy ócskaságot nagy valószínűséggel nem kapunk.

Míg egy ismeretlen névnél azonnal felmerül a kérdés, hogy „Nem mérgező ez? Vajon mi van benne? Higított műanyag?”

Az is egy mém, hogy a piacvezetőben meg lehet bízni, meg az is egy mém, hogy a kezdő, ismeretlen cégekben nem nagyon szabad megbízni.

A pokolian izgalmas az ebben az egészben, hogy ahány embert megkérdezel, hogy mi jut eszébe arról, hogy „üdítőital” vélhetően elég nagy szórást fognak mutatni a találatok.

Csomóan mondják a Cocát, csomóan a Pepsit, de lesz még sok egyéb más márka is.

Azt kell megjegyezned, hogy bárki bármit is említ egy piac nevének hallatán, az a cég lesz SZÁMÁRA a piacvezető.

Tökmindegy, mekkora szeletet hasít ki az adott cég a piacból. Tökmindegy, mekkora a bevétele. Tökmindegy, hány vevője van. Ha egyetlen ember fejében ő jelenik meg, mint a piac legfőbb szereplője, akkor ő számít abban a fejben piacvezetőnek.

A te céged is piacvezető már sok ember fejében. Már terjed rólad is a mém, hogy te vagy a piacvezető, csak valószínűleg még kicsiben.

 

Ahhoz, hogy ez vagyonban és széles körű társadalmi elismertségben is realizálódjon, igazából már csak az a dolgod, hogy egyre több fejben jelenjen meg ez a mém, hogy piacvezető vagy, felülírhatatlan algoritmusként.

Ugye, hogy nem is nehéz? 🙂 (A hogyanokról majd lesz még szó ezen magazin hasábjain :)).

Comments are closed.