Egy azóta sajnos már megszűnt online magazin szerkesztői készítették velem ezt a riportot, 2010 őszén, amikor a nyomtatott magazinunk, a Minerva Capitoliuma megszületett. Egy másik cikket megérne Minerva végének története is…
Kérdés: Óriási energiák, állandó ötletek és újabb kihívások jellemeznek Téged, és mindemellett a világ jobbá tételén fáradozol.
Mi motivál és honnan meríted kiapadhatatlan erőforrásaidat?
Válasz: Az motivál, hogy jobbá tegyem a világot. A kígyó máris a saját farkába harapott. 🙂 De a viccet félre téve: úgy gondolom – és úgy is élem meg -, hogy ha van egy olyan magasztos, akár kissé megfoghatatlan célunk, amihez minden egyéb célunk kapcsolódhat valamilyen módon, akkor nem fordulhat elő az, hogy nincs elég energiánk. Az energiám az energiából táplálkozik.
Például itt van ez a világ jobbítása dolog. Én egyedül képtelen vagyok rá, de azt is mondhatjuk, hogy nem ebben vagyok erős. Én abban vagyok erős, hogy másokat fellelkesítsek, inspiráljak, motiváljak, előrelökjek. Ennek persze nem mindig voltam tudatában, csak az utóbbi öt évben lettem ezzel kapcsolatban ennyire tudatos. Amikor másokat motiválok arra, hogy nyugodtan vállalják be azt, hogy a saját életüket – saját világukat – és az egész világot jobbá teszik, akkor közvetve segítek a világon.
Sokszor – és sokakban – felmerült már az, hogy ha ilyen jobbító és önzetlen vagyok, akkor miért nem csinálom ezt nonprofit keretek között, mondjuk alapítvány formájában. Eddig tudatosan tartottam magamat távol a civilszférától, mert meg akartam tapasztalni, hogy mi az, hogy kőkemény verseny. A vállalkozások versenyeznek. Ez egy versengő világ. Ebben kell helytállni, mert kívülről nem lehet megjavítani. Ezért is támogatom például a vállalkozónőket.
Kérdés: Hogy viseled a nehézségeket, ha nem sikerül valami? (van egyáltalán ilyen?)
Válasz: Rengeteg ilyenem van, hogy valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Naponta több is. De van ezzel kapcsolatban egy titkom: mindig magamhoz mérem a saját magam sikerét. Ha olykor másokhoz mérem, akkor azok a mások egészen biztosan olyan személyek, akik abszolút hitelesek a sikerüket tekintve, és közben hétköznapi emberek tudnak maradni.
A nehézségek mindig fejlődési lehetőségeket hordoznak magukban, és minél több nehézséggel találjuk magunkat szembe, egy idő után annál könnyebben tudjuk le ezeket.
Amit nehezen tűrök: a totojázás, és az úgynevezett gittrágás. Ezért elég nehezen dolgozom együtt másokkal, mert én a „fogjuk meg és vigyük” elv híve vagyok, míg az emberek többsége a „beszéljük körbe jó alaposan, írjuk le, morfondírozzunk rajta, majd fogjuk meg és vigyétek” elv híve. Mire másoknál megszületnek az elhatározások, addigra én már kétszer kiviteleztem… Viszont, aki hasonló stílusú mint én, azokkal örömmel és könnyen dolgozunk együtt. Általában tehát a hatékonyságra törekvés jellemez, de persze nem mindig. Hallgatok az intuíciómra is, van, amikor érzem, hogy lassítani kell, és csak befelé figyelni, önmagam belső hangjára. Olyankor szuper ötleteim szoktak születni, vagy szuper döntéseket szoktam hozni.
Kérdés: A HősNők.hu igazi sikersztori, mi inspirált arra, hogy a következő lépés a MinervaCapitoliuma legyen?
Válasz: Nagyon kedves feltételezés, hogy a HősNők.hu sikersztori, de mindig azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy ezt tartják róla, ugyanakkor én tudom, hogy ez csak az út eleje. Nem lehetek teljes mellszélességgel büszke arra, hogy megtettem az első lépéseket, amikor tudom, hogy az ezernyi, ugyanilyen fontos lépés még előttem van J.
A Minerva Capitoliuma egy elkerülhetetlen lépés volt az ezernyiből, de nagyon-nagyon fontos lépés. Tudod, ez olyan, mint mikor érzed, hogy valamit meg kell tenned, de igazából még nem is tudod, hogy miért. Nos, Minervácskánk így született. Sokáig csak formálatlan terv volt, annyit tudtam róla, hogy magazin lesz. Aztán hónapokkal később bevillantak dolgok. Először főleg a témák, és főleg az írók. Aztán az írójelöltekkel beszélve, közösen már sokkal gyorsabban formálódott valósággá a terv, és ekkor tudatosodott bennem az, hogy Minerva sokkal több lesz, mint mondjuk egy havonta letölthető, alacsony költségvetésű, digitális termék.
A Minerva Capitoliumának születése olyan volt, mintha egyszerre több anya szülné meg a gyereket. Mindig valaki más jellegzetességeit viselte magát – például egy időben nagyon racionálisnak tűnt, mert a pénzügyi rovat vezetőjével, Dusik Andreával sokat levelezgettünk abban az időben. Aztán meg hirtelen tudományossá vált, amikor elkezdtem megírni a saját cikkeimet. És így sorjában.
Minervában az a szenzációs, hogy egy magányos tervből egy ilyen nagyszabású, több embert és több céget megmozgató, óriási várakozással szembetalálkozó nő lett J. Pedig ilyesmit a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna róla.
Kérdés: Mit takar a név?
Válasz: A Minerva név 17 évre nyúlik vissza az életemben, a lányom születése – aki Margaréta – után eldöntöttem, hogy a következő lányom márpedig Minerva lesz. Aztán nem lett következő lányom. Illetve dehogynem, most a magazin az.
Minerva a jog, igazság istennője, és a céhek, iparosok védőszentje volt az ókori Rómában, ugyanúgy apja fejéből pattant ki, mint a görög regékben Pallasz Athéné. Azt szerettem volna, ha a nőiség, a nőiesség megjelenik a névben is. A Capitolium már sokkal érdekesebb történet: a Capitolium Róma hét dombjának legfőbbike, a közigazgatás központja volt. A Minerva Capitoliuma is egy központi helyet jelent a gondolkodásmódunkban. Illetve ezt kell, hogy jelentse, ez vele a célunk. Az igazság, a jog, a vállalkozó szellem, a tudatosság, a felelősség, mindezek egy elismert gondolati központban.
Rólam már elterjedt, hogy semmit nem bízok a véletlenre, éppen ezért ezotériában jártas tanácsadók is áldásukat adták a névre, sőt a legjobb ötletek is tőlük jöttek. A Minervában találkozik a tudomány, a történelem, a tanulságok és bizony a hit is.
Kérdés: Rengeteg női magazin van, a MC miben más?
Válasz: A kérdés nem is az volt, hogy miben legyen más a Minerva, hanem az volt, hogy MIÉRT. Az írótársakkal ötletelve milliónyi érvünk volt arra, hogy miért legyen más, mint más női magazinok – kezdve a bulvárszennytől, a mértékadó női hetilapokon keresztül, egészen a nagyon nívós és drága glamour lapokig. Megkerestük az okokat, amiért eleve megszületett a magazin ötlete, a kiindulási alapokat lefektettük, és onnantól kezdve már egyértelmű volt, hogy mindenben más lesz, amiben csak lehet. De szó szerint. Kivitelezésben, kinézetben, anyagában, megjelenésében, tartalmában, a közvetített értékben, a szerkesztői hierarchiában, az átfutási időkben, az árban, mindenben. Új kategóriát teremtettünk: az elit gondolkodók kategóriáját. Mindenki, aki oda tartozik, az a mi olvasónk, vagy az lesz J.
Kérdés: Rajtad kívül kik írják a magazint, mi a koncepciótok?
Válasz: A koncepciónk mindig az, hogy az írások lehetőleg ne az Olvasónak, hanem az OlvasóRÓL szóljanak.
Két fő cinkostársam – Dusik Andrea és Skultéty Andrea -, mindketten a szakterületükről írnak: Dusik Andrea a pénzügyekről, a pénzügyi kultúránk fejlesztésének célzatával, és a pénzhez való hozzáállásunk pozitív irányba való fordításával kapcsolatos cikkeket; Skultéty Andrea pedig a FengShuin keresztül kalauzol bennünket a tudatosabb élet, és a sorsunk irányításának kézbe vétele felé. Állandó írónk még Kelemen Kata, akit azért kértem fel, hogy a nevetés is része legyen a Minervának, elvégre vidámak vagyunk, csak éppen a témák nem mindig adnak nagy vidámkodásra okot. Kata mindig, minden témában megtalálja a humort, a rá jellemző fanyar és szókimondó stílusban.
Minden számunkban vendégszakértő írja az egészségrovatot. Az első számunkban például Szalkai Titi ÉFT- terapeuta írt a félelem oldásáról, az októberi számban pedig egy egészen különleges utazásban és felismerések hadában lesz részünk, a még titkos írónktól.
A koncepciónk mindig az, hogy az írások lehetőleg ne az Olvasónak, hanem az OlvasóRÓL szóljanak.
Van egy nagy hírem is: alig vagyunk túl az első számon, és alig kezdtük el a második szám körüli munkálatokat, máris átadom a főszerkesztői stafétabotot egy nálam sokkal profibb szakembernek. Nemsokára bemutatjuk őt is.
Kérdés: Kérlek adj egy kis ízelítőt az olvasóknak, hogy a 2010-es évben milyen izgalmas témákról lesz szó a MinervaCapitoliumában?
Válasz: Az első számunk ugyebár a félelemről szól, illetve a félelem leküzdéséről. Második számunk a nőkre oly’ jellemző megfelelési kényszert veszi górcső alá. Idén a siker és a szeretet témaköre maradnak még hátra, jövőre pedig rögtön a változás témakörével indítunk. Mindig nagyon izgalmas és tanulságos témákat választunk, olyan területeken, ahol mindenkinek vannak neuralgikus pontjai.
Kérdés: Ez egy balatoni élmény magazin, oszd meg velünk legkedvesebb balatoni élményeidet!
Válasz: Az érdekes az, hogy bár vizes jegy vagyok – halak – de a Balatonra csak ritkán jutok el, évente maximum egyszer. Ugyanakkor a Balaton nálunk családtag. Nagymamám annak idején a turai általános iskola konyháján volt szakácsnő, és a nyarakat Balatonlellén töltötte a gyerektáborban, szintén szakácsnői, konyhavezetői minőségben. Anyám jóformán ott nőtt fel, de apám is megfordult ott – helybéliek voltak ugyebár, csak akkor még nem tudták, hogy házastársak is lesznek 🙂 – aztán mikor nagyobbacska gyerek voltam, én is üdültem a táborban. Ami nagyon emlékezetes volt, az az éjszakai fürdőzés – döbbenetes volt, hogy a levegőnél melegebb volt a víz, illetve szintén hasonló élmény volt, hogy hidegebb, szeles időben a víz felől jött a meleg. Környezetismeret 5. osztály, de még felnőtt fejjel is meglepő jelenség, hiszen máshol nem nagyon tapasztalhatunk ilyet, csak a Balatonon. I Love Balaton :).
Ui.: A fiam tengernek hívja a Balatont, pedig sosem mondtuk neki, hogy ez a magyar tenger :).
