Dezinformáló felmérések és értelmezéseik

Van értelme annak, aminek titkolt a célja?

Az alább megfogalmazott kirohanásom pontos értelmezéséhez szükséges ennek a cikknek az elolvasása, és befogadása:

Címe: Miért nem születik annyi gyerek, amennyit szeretnénk?

http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-305910

Ezzel kezdődik a hír: A nők és a férfiak 70%-a úgy gondolja, hogy boldogtalan lehet az, akinek nincs gyereke.

Tehát, ebből az következik, hogy a magyar emberek 70%-a, gyereke születése után, nagy valószínűséggel és folyamatosan boldognak érzi magát. Emberek, tényleg így gondoljátok?

Közben a cikk utal egy hasonló, nem régi, nemzetközi felmérésre, amelyből meg az derült ki, hogy „Zimbabwe után Magyarországon a legreménytelenebbek az emberek a jövőjüket tekintve, ráadásul úgy vélik, hogy az élet öt év múlva sem lesz jobb.”

Hát nem a gyerekek tesznek minket boldoggá? Még sincs összefüggés?

Csak azért merem ezt így felvetni, mert Kopp Mária szavait idézve, azt olvashatjuk a cikkben, hogy mindenképpen társadalmi összefogásra, szemléletváltásra, mélyebb vizsgálatokra – az iskolázottabbak miért nem merik bevállalni a tervezett gyerekeiket? – és persze állami támogatásra van szükség.

Vállalkozó vagyok, hát kimondom: az efféle felmérésekre, fórumokra, cikkekre azért van szükség, hogy az államkassza csepegtessen némi pénzt, vagy pedig értelme is van?

Már nem először írom le ezt: az efféle, negatív kicsengésű felméréseknek – és a felmérést kommunikálóknak – borzasztó a felelősségük. Amit a média közvetít, azt a néző, olvasó, készpénznek veszi. Ha megjelenik egy olyan felmérés, nyilatkozat, aminek nem az a célja, hogy informálja az olvasókat, hanem mondjuk csupán annyi, hogy a szervezet állami támogatása a jövőben is biztosítva legyen, akkor az vajon milyen gondolatokat generál az amúgy is „mondjátok meg nekem, hogy mit gondoljak” mentalitású nagyközönségben?

Nyilván, ez az ÉN problémám, az én látásmódommal nem egyező, az én céljaimnak abszolúte ellentmondó hír, rám jellemző, sajátos értelmezése.

De ezt is kijelenthetem: Kiss Rózsikának és férjének hiába ad az állam ötször ennyi támogatást a gyerekek után, nem lesznek boldogabbak, mert a boldogságot MÉG MINDIG NEM állami támogatásban mérik.

Sőt! Minél több az állami támogatás, és annak a reménye, hogy talán majd lehet még több is, annál boldogtalanabb az egyén, mivel kiszolgáltatottabbá is válik. A boldogságunk legnagyobb gátja a kiszolgáltatottság érzése. Akkor is, ha valami jó dologra várunk.

Hát ennyi a véleményem az állami támogatásokról, és a magatartástudományi kutatásokról. Nyilván hasznosak.. Valamire.. De, hogy nem azoknak, akikRŐL szól, az biztos!