Először is, BÚÉK! 2021-re vonatkozó intelmeimet itt találod>>
Másodszor pedig indítsuk be az évet azzal, hogy beszélünk valamiről, amiről nem szoktunk!
Minap egy olvasóm ezt írta nekem, az újévről szóló egyik levelemre reagálva (fenti cikket linkeltem be a levélben):
Elcsépelt szavak… Nem lesz jobb a világ attól, ha elolvasom egy könyved… Holnaptól másként látom a világot… Nem egyszerű ez…
Tegyük hozzá, hogy a levelem nem arról szólt, hogy olvasd el egy könyvem, hanem arról, hogy szerintem 2021-nek az alkotás évének KELL LENNIE. Azért mondom így, hogy kell lennie, mert 2020-ban pofáncsapott bennünket az élet azzal, hogy mi van akkor, ha hagyjuk, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy a gép meg a sors dobja őket nekünk.
Itt vagyunk mi, a legértelmesebb ismert lények az Univerzumban, és hagyjuk, hogy egy vírus packázzon velünk, de nem gyengén, hanem teljes erőből… Hát jó reggelt, emberiség!
De igazat adok az olvasónak, ha azt gondolja, hogy egy könyv elolvasásával még nem lesz jobb a világ, és kevés még az, hogy másképp látja a világot mondjuk egy könyv tartalmának hatására.
De mégis mit várhat magától az ember???
Mit vár magától az az olvasó, aki lesajnálja a könyvek gondolkodásmódra gyakorolt hatását?
Mit vár magától az az ember, aki azt hiszi, hogy valami MÁSNAK kellene történnie az életében, és biztosan nem annak, hogy ő maga több legyen mondjuk egy könyv által – ő hozta ezt a példát, ezért maradok ennél –, vagy, hogy változzon a gondolkodásmódja?
Komolyan! Mit vár magától? Hogy holnap reggel varázserővel ébred, addig pedig nem érdemes semmivel sem foglalkozni, mert olyan elcsépeltek már a szavak?
Mit vár a világtól? Hogy egy reggel arra ébred a VILÁG, hogy „Oké, mától jobb hely leszek, mert csak…”?
Soha nem mondtam, hogy egy nap alatt meg lehet változtatni a dolgokat. Sőt, soha nem is mondtam azt, hogy dolgokon kell változtatni, mindig csak azt mondom, hogy MAGUNKON kell változtatni, és majd a körülöttünk lévő változások ebből táplálkozhatnak végre.
Mert a körülöttünk lévő változások most valami nagyon MÁSBÓL táplálkoznak, ez jól látszik, ennek ezer bizonyítékát kaptuk 2020-ban. Kell ez nekünk 2021-ben is? Biztos van, akiknek ez a jó, ami tavaly volt, szerintem a többségnek nem jó.
Én azt mondom és tanítom, ahogyan magam is élek.
– Minden nap tanulok valami újat. Mindegy, hogy véletlenül, mindegy, hogy szándékosan, de az elmém folyamatosan nyitott az új információkra és témákra, szakterületekre, rég elfeledett infókra és új meglátásokra is. Nem telik el nap valami új tanulása nélkül.
– Minden nap elmélkedem azon, hogy az aktuális új információk vajon tényleg hasznosak-e számomra, az épülésemre válnak-e. Ha NEM a válasz, akkor otthagyom. Kellet az a megismerés a döntés meghozatalához, de egyáltalán nem kötelező bele is mélyedni valamibe, ami értelmetlen! És a döntést én hozzam meg, ne a sors.
– Minden nap végig gondolom azt is – igen, nagyon sokat gondolkodom és használom a fejem, ha még nem tűnt volna fel 😊 –, hogy javuló, stagnáló vagy netán romló tendenciát mutatnak-e az életem folyamatai.
Ennyi a dolgom.
Nem kell megváltoztatnom a világot, az majd változik általam, rajtam keresztül.
Neked sem kell megváltoztatnod a világot, hanem a magad boldogulásával kell foglalkoznod, mert a belőled fakadó energiák fogják majd beindítani a világban a jó irányba ható energiákat.
Minden energia és minden folyamat energiaszinten zajlik.
De a felelősség nem a te és nem is az én vállamon nyugszik a világ tekintetében.
A saját vállunkon a saját életünkért vállalt felelősségünk nyugszik, semmi más.
A leveleimmel, írásaimmal, videóimmal impulzusokat adok. Vannak, akikről ezek lepattannak, vannak, akikbe beépülnek, és vannak, akikben olyan folyamatot indítanak el, mint például a levélíróban, akit idéztem: az ellenállás és tagadás energiáit. Mindenkinek joga van úgy reagálni, ahogy akar, és sokan úgy reagálnak, ahogy a körülmények játszanak velük, és az én levelem is csak egy körülmény számukra.
De nekem ezzel nincs dolgom. Mindenkinek magával van dolga.
Neked a dolgod, hogy mit és hogyan reagálsz te magad. Van, aki ilyen levelek formájában elárulja magáról, hogy teljesen elveszítette a kontrollt az élete felett, és van, aki hálálkodik, meg van, aki nem is érti, nem figyel, éppen aktuálisan nem érdekli, vagy épp figyel, érdekli és építi be magába azt, amit érdemesnek tart rá, és nem levelez. Sok variáció lehetséges, és így van ez rendjén.
Azért emeltem ki ezt az olvasói levelet, hogy rámutassak: azért, mert valaki kicsinek érzi magát, az még egyrészt nem biztos, hogy tényleg úgy is van, csak ő látja úgy magát, és a világ dolgainak folyamatait is ebből vezeti le. Természetesen amilyennek látja magát – amilyen az önmagáról alkotott valóságérzékelése –, olyanná is lesz végül, olyanná válik, de a világ abból a prekoncepcióból történő levezetése már nagyon fals eredményt fog hozni számára. Ezt kívülről látni olyan, mint mikor belelátsz mások fejébe: a legtöbbször rájössz, hogy nem akartad tudni… 😊. Persze mindenből lehet tanulni, elrettentő példákból is.
A mamutfenyő és az élet esete
Pedig egészen kicsi dolgokból lehetnek a legnagyobbak. Egy mamutfenyő magja körülbelül 1 centiméter. Mégis tekintélyt parancsoló, évszázados fa lesz belőle – kivéve akkor, ha elkezd úgy gondolkodni, hogy „Á, egyetlen szál gyökér kieresztésétől még nem fog megváltozni a világ… nem ilyen egyszerű ez…”
Én az életben hiszek. Ehhez adok impulzusokat. Ha velem vagy, örülök. Ha mész, minden jót! 😊
Konkrét új impulzusokat legközelebb a Valóban Működő Célkitűzési Módszerek webináriumon kapsz majd, brutálisan feldúsított formában. El leszel velük idén, azt garantálom 😊
Valóban Működő Célkitűzési Módszerek webinárium részletek>>
Szeretettel és BÚÉK már megint, meg mindig!
Rita