Aranyosi Zénó átlagos fiatalember volt egy átlagos ország átlagos kisvárosában. Családos apuka volt, kertes házban lakott, és szerette az állatokat. Egyetlen dologban azonban nem volt átlagos. Aranyosi Zénó egy kezdő, de feltörekvő vállalkozó volt, cipőket javított. Álmát egy lepukkant garázs sarkában kezdte megvalósítani. Eleinte csak a szomszédok lábbelijeit tette helyre, aztán már a másik utcából is keresni kezdték, mígnem elérkezett az a nap, amikor a város másik végéből is érkezett egy kuncsaft. Aranyosi Zénó ekkor rájött, hogy vállalkozását ideje lesz szilárd alapokra helyezni, és a hobbielfoglaltság helyett komolyan venni a saját tevékenysége hasznát, ezért céget alapított. Így született meg a Könnyed Léptek Bt., hosszabb nevén Könnyed Léptek kereskedelmi és szolgáltató betéti társaság.
Aranyosi Zénó, azon a napon amikor megalapította vállalkozását, rögtön szükségét érezte, hogy vállalkozói készségét is fejlessze, hiszen olvasta egyszer egy cikkben, hogy azok a vállalkozók lesznek a legsikeresebbek, akik a legkomolyabban veszik a tevékenységüket ÉS!!! képzik magukat. Ezért Zénó bátortalanul kissé, de odaült fia számítógépéhez, közben idegesen simította hátra kezével éjfekete haját, aztán megvakarta markáns, borostaárnyékos állát, és beírta a böngészőbe: Google.hu.
Először könyveket keresett. Meg is találta az ország egyik leginkább vállalkozásokra specializálódott könyvkiadójának weboldalát, és máris megrendelt három könyvet, amikből tanulni szeretett volna. Kezdeti idegessége elmúlt a gépnél ülve, és amikor elküldte a megrendelést egy gomb megnyomásával, rájött, hogy nem is olyan nehéz ezen az interneten boldogulni.
Néhány nap múlva megérkeztek a könyvek. Aznap Zénó egyre nagyobb kíváncsisággal nézegetett ki az ablakon a postás alakja után kutatva tekintetével, miközben egyre elégedettebben javította a cipőket. Már érezte is a tudatossága hatását: egyre több javításra váró cipő tornyosult körülötte, és napról-napra egyre több, arcán mosollyal távozó ügyfél alakjának képe égett be örökre az emlékezetébe.
A könyvek megérkeztek. Zénó egy órával korábban zárt be aznap, és hogy ezt megtehesse, egész délután úgy járt a keze, mint a géppuska, és az ügyfelekkel is csak röviden beszélgetett, hogy semmi ne tudja megzavarni az elmélyült és hatékony munkában. A zárás után magára csukta az ajtót, ruhástul ledobta magát az ágyra, és rögtön olvasni kezdett. A könyvek nem voltak túl vaskosak, aminek nagyon örült, hiszen – biztosan csak a lényeg van bennük – gondolta. Először nézegette a borítókat, hogy melyik fogja meg leginkább a figyelmét, és pár perc múlva már döntött is: – Veled kezdem – mondta félhangosan, és már el is mélyült A vállalkozás mítoszában, miközben a másik két kötetet maga mellé tette.
Aranyosi Zénó hat órával, és 450 oldalnyi olvasnivalóval később úgy érezte, hogy menten szétrobban a feje fájdalomtól, a mellkasa pedig a hatalmas tettvágytól. Mivel már az egész család aludt, csendesen a fia szobájába lopózott, egy percig nézte, azt a nagy gyereket, aki nemrég még csak kisbaba volt, most viszont alig fér el az ágyában, és szinte lopakodva ült oda a számítógéphez, és írta be újra a böngészőbe: google.hu.
A kereső szövegmezőjébe a következőket gépelte: marketing.
A három könyv elolvasása közben többször is azt érezte, hogy legszívesebben azonnal felugrana és marketingezni kezdene. Úgy gondolt magára, mint eltévedt kisborjúra, aki a síneken sétálgatva próbált magának utat találni eddig.
– Vállalkozni kezdtem marketingismeretek nélkül! – gondolt bele borzongva, de szerencsére ebből a három könyvből megtudta, hogy még nincs veszve semmi. – Szerencsére még csak egy hete van cégem – nyugtatta magát, és már ott is érte a hajnal, a fia számítógépénél.
Néhány kattintás után elégedetten dőlt hátra a kissé nyekergő forgószékben. Pár nap múlva érkezik az újabb ellátás… – marketinges oktatóanyagok képében.
Ahogy teltek múltak a szorgos vállalkozóhónapok, Zénó úgy lett egyre inkább az önképzés mestere. Bármilyen információmorzsa gördült elé, ő lehajolt érte és felvette, és megkereste a morzsához tartozó tortát is, majd jóízűen befalatozta.
Vállalkozása szárnyalt, egymás nyomába léptek az ügyfelek, mígnem a Bt- alapítás évfordulóján nagy dolog történt: Zénó egy alkalmazottat vett fel, egy szomszéd városka beli fiatalember személyében. Zénó vállalkozói kompetenciája bővült a munkáltatói területen is, és amikor nyugalmas óráiban a kertben üldögélve nézte a fűben futkározó és homokban hempergő kisebb gyermekeit, úgy érezte, hogy fényévekre van attól a pillanattól, mikor először tette ki a hivatalos „Nyitva” táblát az ajtóra.
Egy nap váratlan dolog történt. Zénó – immáron saját, különbejáratú laptopján dolgozva – egy emailt kapott attól a kiadótól, amelytől az első vállalkozásfejlesztési könyveket vette, és azóta még egészen pontosan 37 más kötetet. A kiadó arra kérte Zénót, hogy írjon véleményt a könyvekről, a szolgáltatásuk minőségéről, hogy kitehessék a refenciákat felsoroltató oldalukra az ő vállalkozását is. Zénó nagyon meglepődött a felkéréstől, és kissé izgalomba jött, hogy neki most majd egy hivatalos, bárki által olvasható véleményt kell írni a NAGY Internetre, ezért hátrasimította hollófekete haját, amibe oldalt néhány ősz szál kezdett vegyülni a halántéka környékén, megvakarta markáns, borostaárnyékos állát, és nekiállt pötyögni a billentyűzeten. Hol volt már az egy évvel azelőtti bizonytalanság! Pillanatok alatt végzett a véleménye megírásával, és magabiztosan kattintott az email küldés gombra.
Amikor két hét múlva egy marketingtanácsadótól is hasonló, referenciakérő email érkezett, már a rutinosok magabiztosságával írta meg véleményét, és ez így ment aztán éveken át. Hol egy PR tanácsadó, hol egy SEO szakértő, hol pedig egy személyesmárka guru környékezte meg nagyratisztelt véleményéért, és Zénó mindig készségesen válaszolt. Ahogy teltek az évek, Zénó neve – és aztán később weboldalának címe is – a legkülönbözőbb szolgáltatói is tanácsadói honlapokon jelent meg a referenciák között, számuk közelítette a százat!
Aztán beütött a nagy cipőválság. Zénó véleményére már nemcsak beszállítói, alvállalkozói, tanácsadói adtak, hanem a sajtó is!
Rendszeresen járt a beszélgető műsorokba a tévébe, rendre felbukkant a neve a rádiókban, napilapokban. Zénó híres lett. Szakértelmével és markáns véleményével kivívta nemcsak az ügyfelek, de az áldott-átkozott sajtó tiszteletét is.
Amikor megjelent egy-egy médiában, a közösségi oldalaknak hála, a tanácsadói, szakértői és különböző guruk nagy elánnal osztogatták meg posztjaikban a következőket: Aranyosi Zénó – a könnyed léptek szakértője – kedvenc ügyfelünk, nálunk tanulta a vállalkozást/marketinget/PR-t/személyes márkát/SEO-t/honlapkészítést/webszövegírást/stílust/facebook buherálást/értékesítést/munkáltatást/szappanfőzést/és így tovább. Voltak napok, amikor Zénó egy frekventált műsorban szerepelt, például a kora esti idősávban, akkor több, mint harminc szakértő büszkélkedett azzal, hogy Zénó az Ő ügyfelük, és bizonyám, csakis az ő segítségükkel jutott be most a médiába!
Sok év telt el boldog vállalkozással, és amikor már éppen kezdett lecsengeni a nagy cipőválság, borzasztó dolog történt. Zénó éppen a számítógépnél ült, és a gamification nevezetű új dologról olvasgatott elmélyülten, haját kiszámított, megfontolt mozdulatokkal simította hátra, aztán markáns állát már kissé remegő kézzel megvakarva azt érezte, hogy elsötétül előtte a világ.
Lassú, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal dőlt oldalra a széken, hogy aztán hangos, általa már nem hallott döngéssel érjen padlót élettelen teste.
Meghalt.
Az orvosok azt mondták, megállt a szíve.
Özvegye hírlevélben és közösségi oldalon is tudatta a fájó hírt, de egyetlen tanácsadó, szolgáltató, és guru sem írta ki sehova, hogy saját halottjának tekintené.
