A tét
A pókeresek óriási jelentőséget tulajdonítanak a tét és a beülő nagyságának – legalábbis az okos pókeresek, mert hát ne legyenek illúzióink, köztük is vannak kevésbé tudatosak.
Minden pókeres tudja magáról, hogy melyik tét a megfelelő számára: mikor nem túl unalmas még a játék (a túl kicsi téten való játszás ismérve ez), vagy ennek ellenkezője: mikor nem veszélyes még számára (a túl magas tét esetén fordulhat ez elő). Ha pókeresként valaki ki is próbálja a számára veszélyesen nagy tétet, gyorsan visszamenekül a komfortzónájába, mert a nagy tét bár nagyobb nyereséggel, de nagyobb veszteséggel és sok-sok és mély tilttel is fenyeget. A tudatos pókeresek, nagyon helyesen nem akarnak nagyobb sikereket, mint amekkorára érdemesek: egy kezdő nem megy a VB-re, és fordítva is igaz ez, egy vérprofi nem megy le az amatőrök közé.
Mi történik, ha egy kezdő a nagyok asztalához ül?
Először is, legalább tízszer nagyobb téten kellene kezdenie a játékot, mint megszokta. A nagyobb tét tényleg azt jelenti, hogy nagy a tétje a játéknak – gondolom, ezen senki nem lepődik meg. Ha kezdőnk a konyhapénzből csipegetve gyűjtötte össze magának a pénzkészletét, amit pókerezésre fordíthat, akkor a hatalmasok asztalánál egyetlen kör alatt el is veszítheti azt. A nagyokig lépésről-lépésre kell eljutni azért, hogy minden szinten, minden komfortzónában otthonosan és jól érezd magad, és tudd, hogy milyen szinten hogyan viselkednek az emberek. Mert kis pénz – kis foci. A kis pénzű játékokban – mivel kicsi a tét leosztásonként, mondjuk alanyaink havi fizetéséhez mérten -, kissé komolytalannak tekinthető a játék, így a valódi szakmai – a póker is szakma – szempontok nem érvényesülnek, és sokkal jobban dominál a szerencse, mint haladóbb szinten.
És már el is érkeztünk oda, hogy miért nem szeretnek a profik a kezdőkkel játszani: a játék komolytalansága, a szakmaiatlanság térnyerése az asztalnál, a szerencsefaktor nagyobb dominanciája még oda is vezethetnek, hogy a profi veszít, de legalább is idegbajt kap. Persze az is előfordulhat, hogy a profi kisujjból, vakon nyer a többiek ellen, de abban a játékban meg semmi élvezet nincs.
Csíkszentmihályi Mihály, a flow-elmélet kidolgozója, neves pszichológus professzor írt róla „Az öröm művészete” című könyvében, hogy a csodálatos flow-élményt csak akkor tudjuk átélni, ha a képességeink a megfelelő szintű – nem túl nagy, de nem is túl könnyű – kihívásokkal találkoznak.
A póker nagy flow-generátor minden szempontból, és ha a kihívások nagysága pont mellénk lő, és sosem talál el, akkor nem fogjuk magunkat jól érezni a játékban. Erre már kevés pókerezés után is magától rájön az ember, de egyébként pedig minden pókerről szóló könyvben el is olvashatjuk ennek fontosságát.
Ezzel szemben mi a jellemző a vállalkozókra?
„Ide nekem a százmilliókat, majd én tudom, mit kezdjek velük!”
Ühüm, ja. Ez az óhaj-sóhaj egy vállalkozó részéről csak akkor jogos, ha úgy egyébként is százmilliókkal zsonglőrködik, tehát a pénzügyi komfortzónája ebben a nagyságrendben van. Máskülönben úgy járhat az egyszeri nagyot álmodó, mint a lottó ötös nyertesek: rövid idő alatt szegényebb lehet, mint előtte volt. Ami egy lottó ötös nyertesnél elég cikinek számít, viszont trend, ez vállalkozónál viszont életveszélyes, hiszen nemcsak a saját életével szórakozik, hanem másokéval is: alvállalkozókkal, beosztottakkal, azok családjának megélhetésével.
Sok vállalkozás álmodik a nagy bizniszről, de arról sokaknak fogalmuk sincs, hogy a túl nagy biznisz akár a romlásba is sodorhatja a céget. Sokan szeretnének a vállalkozásuk elindulása pillanatában 10 milliókra pályázni, miközben fogalmuk sincs arról, mit tesz a vállalkozásukkal a túl sok pénz.
Ha túl sok pénz szakad a nyakunkba, akkor elbizakodottabbakká, túlságosan bátrakká válunk. Nemrég olvastam, hogy az USA-ban egy fiatal vállalkozó vett egy szép nagy autót, mert úgy érezte, hogy a cége imázsához, így önmagához is, már ez passzol. Az autót pár nap alatt belakva hamarosan furcsa dolgot kezdett megfigyelni magán: úgy érezte, hogy a nagyobb, szebb, jobb autóban ülve jobb döntéseket hoz. Gyorsan rászokott arra, hogy a cége életében létfontosságú döntéseket is az autóban ülve hozza meg, így aztán néhány hét eltelte után sikerült is a csőd szélére sodornia a vállalkozását. Ugyanis nem hozott jobb döntéseket. Csak úgy érezte.
Szerencsére még időben észbe kapott, visszaült a kopottabb, régibb, kisebb és rosszabb autójába, eladta a nagyot, és megfogadta, hogy csak akkor fog újra státusz szimbólumot venni, amikor már tényleg jó döntéseket hoz, és sosem rosszat. Ez egy pszichológiai mechanizmus: ha jobbnak mutatjuk magunkat, mi is elhisszük magunkról, hogy valóban jobbak vagyunk, ami bizonyos esetekben előny, de a döntéshozás pillanatában nagyon veszélyes, hiszen lehet, hogy csak hisszük, hogy jobbak vagyunk, de ez még akkor és ott nem igaz.
Nagyon fontos, hogy ne állítsuk magunkat olyan kihívások elé, amiknek csak hazug módon tudunk megfelelni. Mert a szépítés is a hazugság egy formája. Egy vállalkozónak mindenképp objektívnek kell lennie önmagával kapcsolatban – már amennyire egy ember objektív lehet önmagával kapcsolatban -, mert a vállalkozásban a visszacsatolások nem pár perc múlva érkeznek, mint a pókerben, hanem hetek, hónapok, vagy akár évek múlva.
Az őszinteség, de legalábbis az önmagunkhoz való őszinteség óriási kincs. Ne úgy akarj jobb lenni, hogy azt mondod magadról, hogy jobb vagy, majd el is hiszed, hanem előbb tényleg legyél jobb – objektív szempontok szerint – és aztán mondd el magadról. Ha ez fordítva történik, túl nagy kihívásoknak teszed ki az egódat (is).
Az anyagi túlzásokba esés nagyon veszélyes „iparág”, de sokan űzik. Alig van vállalkozó, aki ne ácsingózott volna milliárdos pályázat elnyerésére, aki ne álmodott volna arról, hogy egy gazdag nagybácsi ráhagy 500 milliót, és azt majd akkor jól befekteti, és aki ne akart volna belemenni azonnal olyan üzletbe, ami sok pénzzel kecsegtet.
Sokkal ésszerűbb lépésről-lépésre áthaladni az anyagi komfortzónákon, a hatalmas ugrások helyett. Először keress évi egy milliót, majd tíz milliót, majd száz milliót. Ezek között a számok között csak tízszeres a szorzó, viszont nem egyik pillanatról a másikra zuhannak a nyakadba, hanem évi 8760 órányi munkával. Évi egy milliós bevétellel ez csak óránként 115 forint, a 10 milliós csak óránként 1150 forint, és így tovább. Ezek kezelhető, józan paraszti ésszel is átlátható összegek. Nem nagy tétek. Ha valami túl nagy tétnek tűnik, egyébként is próbáld meg altétekre osztani!
Közben, ahogy haladsz előre szépen – akár lassan, akár gyorsabban, de mindenképp fokozatosan – gyakorlati tapasztalataid lesznek a pénzről, a vagyonról, a gazdálkodásról, a sávokról, nagyságrendekről, ezzel kapcsolatos kiadásokról, adóterhekről, járulékvonzatokról, stb.
Mindig elfelejti mindenki, hogy a több bevétel egyértelműen és azonnal több kiadással is jár. Nem lehet úgy 100 milliót keresni, hogy közben ugyanannyi a kiadásunk, mintha 10-et gyűjtenénk be. Az arányok is változnak, meg minden másképp működik egy kicsit, de leginkább nagyon. Egyébként pedig nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni.
Mi van, ha túl kicsi a tét?
Ez az egész igaz fordítva is: túlságosan alacsony „téten” maradva a vállalkozás nem fejlődik megfelelő ütemben, hiszen nincsenek feszített céljai, amik miatt folyton el kellene hagyni a járt utat a járatlanért, márpedig a járt út dögunalmas, és maximum másolásra jó. Kis kihívásokkal, szintünk alatt lévő küldetésekkel a vállalkozás sikere csak időleges és rövid lehet, vagy pedig az a szerencsétlen helyzet fordul elő, hogy belefásulsz, megunod, sőt, megutálod az egészet, és el nem tudod képzelni, mások mit esznek a vállalkozósdin annyira…
Alacsony téten nem kerülsz flow-ba, gyorsan mókuskerékké és taposómalommá – de nem tapoksóaknává – válik a vállalkozásod, márpedig valószínűleg már az elején is voltak olyan álmaid, hogy majd egyszer tényleg szabad leszel, és tényleg annyi pénzed lesz, amennyit már-már szégyellsz.
De ez nem történik meg. Unalmas, szürke, fárasztó, zsibbasztó az egész, utálod, hátad közepére sem kívánod, és már valami más felé kacsintgatsz.
Na, ilyenkor kell valami továbblépést reszkírozni. Alacsony téten már jól és magabiztosan vállalkozol, nem mentél tönkre, de nem is lettél még szabad. Bővülést, profilváltást, üzleti modell váltást, alkalmazott felvételét, vevőszám növelést, profitnövelést kell megkockáztatni, mindezt persze körültekintően.
Először nézz utána, hogy a következő szinten – ahova készülsz -, hogyan működnek más vállalkozások. Nemcsak jó példákat kell keresned, hanem akár rosszakat is, hiszen már az is főnyeremény, ha tudod, mit NEM akarsz csinálni. Aztán pedig, ha tudsz, beszélgess is el azokkal, akik mondjuk tízszer annyit keresnek, mint te, és nyugodtan kérdezd meg őket, milyen kihívásaik vannak, amikkel nem tudnak megküzdeni, vagy csak nagyon nehezen. Te azokon a területeken előre felkészítheted magad, a siker-sztorijukból pedig magadnak is sikert kovácsolhatsz.
Pókerezők szinte habzsolják a pókernagyságok által írt könyveket, és neked sem árt – vagyis használ – az, ha vállalkozás-sztorikat olvasol, hiszen akkor látod a folyamatot, amin ma már sikeres, akár óriásvállalkozások végig mentek. És ha nem mentek volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna…
Folytatjuk!
Vidi Rita
1. Konyhapénzből vállalkozás? – A beülő
2. A padlóról jelentjük – a TILT fogalma és kezelése
