A vevőnek mindig igaza van

A ’90-es évek elején, a vadkapitalizmus korai szakaszában volt szerencsém egy igazi multinál, egy autóipari beszállító cégnél megtanulni azt a kijelentő, ellentmondást nem tűrő mondatot, hogy

A VEVŐNEK MINDIG IGAZA VAN.

Ezt kellett fújnunk ébren és álmunkban, akkor is, ha valaki a szünetben odalépett hozzánk és minden átmenet nélkül megkérdezte, és úgy egyébként bármikor.

Ennek az autóipari beszállító cégnek ez az alapfilozófiája. Meg még sok másiknak is, és persze sok-sok magyar cégnek is. Hogy miért?

Mert tudták – megtanulták, megtapasztalták, elfogadták, magukévá tették -, hogy lehet egy vállalatnál milliónyi dolgozó, ezernyi  kisebb-nagyobb vezető, száz menedzser és egy főgóré, tehát lehetünk mi összességében sokan, meg nagyon okosak, de ha a vevővel állunk szemben, mindig a vevőnek van igaza. Neki kell, hogy igaza legyen. Akkor is, ha nincs igaza.

Azért, mert a pénzt nem a dolgozók termelik, nem a takarítók, nem a művezetők, nem a középvezetők, nem az igazgatók, és nem a „vezér”, hanem a vevő HOZZA.

Ha a vevő azt kéri, hogy fejen állva szolgáld őt ki, akkor két választásod van:

  • Megteszed.
  • Kirúgod a vevőt, tehát többé nem vevőd, így már nem számít a véleménye, kérése, akarata.

A vevők – bármennyire is furcsa ez, kedves vállalkozótársaim – nem szokták azt kérni, hogy fejen állva szolgáljuk ki őket, ez az egyik. A másik meg, hogy ha szakmányban rugdossuk ki a vevőket, lehet ugyan igazunk, de hogy pénzünk nem lesz, az biztos.

Már sokan elsiránkozták ezt a magyar weben és egyéb felületeken, hogy nálunk nincs vállalkozói kultúra, és szokás szidni a vállalkozásokat, hogy mind a lehúzásra megy, meg az átverésre, és tudjuk, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Igen, vannak alapból lehúzásra, átverésre, mások kihasználására létrejött és berendezkedett vállalkozások – vagy látszatvállalkozások -, de én őszintén hiszek benne, hogy a vállalkozók óriási többsége jó akar lenni. Ahogyan minden ember jó ember akar lenni, és csak nagyon kevesen vannak azok, akik szándékosan akarnának másoknak ártani.

Szóval azt gondolom, hogy Magyarországon, meg a világban alapból jók a célok, csak épp  nincsenek eszközök, sémák, és lemodellezhető megoldások a vállalkozások számára, mert addig iszonyú könnyű ám azt szajkózni, hogy ó, hát persze, mi a vevőinkért élünk, amíg minden zökkenőmentesen és flottul megy.

De amint a folyamataink fogaskerekei közé egy apró porszem kerül, máris borul minden, és elindul egy pokolian rossz irányba a dolog, aminek az lesz a vége, hogy

A VEVŐ HÜLYE,

és ami a legrosszabb, ezt a vevő tudomására is hozzák.

Nem akarok hegyi beszédet tartani arról, hogy ez mennyire káros rövid és hosszútávon egyaránt; meg nem akarom azt fejtegetni, hogy milyen lelki világa lehet annak a szolgáltatónak, ahol a vevőt képesek első számú közellenségként kezelni, de mondok én valamit.

Gondolhatod azt, hogy a vevőd hülye.

– Panaszkodik olyasmire, amit nem kapott meg, igaz, te soha nem is ígértél olyasmit.

– Panaszkodhat a kiszolgálás minőségére, holott tényleg kitetted szívedet-lelkedet.

– Duzzoghat olyasmin, amit feketén-fehéren előre letisztáztatok, beleegyezett, aztán utólag döbbent rá, hogy miről is szólt az egész pontosan (pl. mikor lesz a kiszállítás).

– Reklamálhat olyan minőségi kifogást, ami nyilvánvalóan nem létezik, és nem vallja be, hogy azért küldi vissza a terméket, mert rájött, hogy anyagilag nem engedheti meg magának.

– Lehet rossz napja, és beleköt az élő fába is.

  1. Ha hülye is, ha hülyén is viselkedik, arról nem lehet tudomása, hogy te mit gondolsz.

Azért, mert tönkre fogsz menni abban, hogy azt akarod, hogy neked legyen igazad.

„Kedves VEVŐM, te hülye vagy!”

Az ilyen mögöttes értelmet hordozó bármilyen kommunikációd láttán én simán megjósolom azt, hogy egy év múlva tele lesz a net a vállalkozásodat lehúzó véleményekkel, a vevőid kalákában fognak menekülni tőled, és te ott fogsz pislogni, hogy „másoknak miért megy jól, mikor én a csőd szélén tántorgok?”

Ki hozza neked a pénzt?
A vevő.

Nem a nagy arcod, nem az egód, nem a csodálatos eszed, hanem a vevőd.

Szólj be neki egyet, és már nem lesz a vevőd, tehát nem lesz pénzed, lehúzhatod a rolót.
Ennyi.

„Szerintem a vevőnek mindig igaza van, de az alkalmazottaim szerint nem.”

Néha nagyon nehéz az alapvetően jó tulajdonosi szemléletet és értékrendet az alkalmazottak fejébe átültetni, és azt folyamatosan szinten is tartani. Mert elég, hogy mindenkinek egy kicsit rosszabb napja legyen az átlagnál, és máris borul megint minden, a vevő először csalódott, majd ideges, végül hülye lesz…

Pedig hát nem az, csak mondjuk merészelte kinyitni a száját, és szóvá tenni olyasmit, amit ő alapból elvárt volna, de nem kapott meg.

Rúgtak már ki alkalmazottat azért – és fognak is még -, mert nem adott a vevőnek igazat.

Mondhatnám, hogy vicces látni, mikor marketingbe milliókat ölő vállalkozások aztán simán lehülyézik az ügyfeleiket, de nem mondom, mert szerintem ez kiábrándító, persze csak akkor, ha nem a konkurenseim csinálják. (Konkurenseknél külön örülök ilyesminek, hiszen tudom, hogy legkésőbb jövőre átvehetem az összes ügyfelüket.)

A vevőnek mindig igaza van

A vevőnek mindig igaza van

Ha képes vagy pénzt költeni arra, hogy ügyfeleket szerezz, majd a kereskedői alázat legkisebb jele nélkül, a legelső alkalommal nekiállsz hepciáskodni, mert a vevő mert kérdezni, felvetni, panaszolni, reklamálni, akkor őszintén kérdezem: az élvezetért csinálod netán?

„De igen is létezik olyan, hogy rossz vevő! És punktum!”

Ó, hát persze, legyen neked igazad, már megint.
Megmondjam a frankót? Nem létezik rossz vevő. Mert az, aki tényleg rossz, az ugye már nem vevő. Rossz érdeklődők vannak már csak, illetve rossz exvevők. Ha már akkor arca van egyeseknek, hogy rossznak bélyegeznek másokat…

De ugye nem titulálsz senkit rossznak azért, mert:

– neked rossz napod van, és különben is, hagyjanak békén,

– mert neked egy emaillel többet kellett megírnod,

– mert neked egy weboldallal többet kellett megnyitnod,

– mert neked egyel többször kellett felvenned a telefont,

– mert neked egyel több kérdésre kellett válaszolnod,

– mert megint kiderült, hogy a kommunikációd minősége – hogy is mondjam csak finoman – csapnivaló,

– és mert olyasvalaki mert szóvá tenni bármit is, aki még csak keveset fizetett neked, és te csak a VIP-kal állsz szóba…

Azt gondolom, hogy az, akinek gondjai vannak a vevőivel, annak önmagával van gondja.

Az, aki nem szolgálatként, nem kölcsönösen, mindenki számára nyerő helyzetként tekint az üzletre, annak súlyos fogalomzavarai vannak pénzáramlás alapvetéseiről.

Az, aki azt gondolja, hogy neki alapból a tökéletes ügyfelek járnak, akik egy-egy vásárláskor minimum százezreket kell, hogy költsenek, és egyébként pedig mindenki, aki kinyitja a száját, mehet a sunyiba, annak nem ügyfelek kellenek, hanem pszichológus, de legalábbis egy baráti beszélgetés.

Hogyan állíthatod a fókuszt arra, hogy a vevőnek mindig igaza van?

Írd ki magadnak! Tanuld meg! Magold be! Kérdezd ki az alkalmazottaktól!

Mit fog ez eredményezni?
Azt, hogy mindenki boldogabb lesz. Másnak igazat adni olyan helyzetben, amikor nyilvánvalóan nincs igaza, vagy valamilyen tévedés során félrement a folyamat, akkor az egy katartikus élmény.

„Igazad van, elnézést kérek, jóváteszem.”

Ennyi.
Próbáld ki, ha legközelebb egy vevő értetlenkedik, kekeckedik, panaszkodik, reklamál.
Tedd jóvá, és nem egy elégedett ügyfeled lesz, hanem 10! Mert mit fog ez az ember mesélni rólad?
Azt nem mesélné el, hogy „Képzeld, bementem az XY kávézóba, és ittam egy kávét.”, mert az nem ügy, nem sztori.

Azt viszont elmesélné többeknek is – pláne most már divat ezeket megosztani a FB-on is -, hogy „Képzeld, bementem az XY kávézóba, és szerintem nem azt a kávét kaptam, amit kértem, ráadásul hideg is volt szerintem. Felháborodottan közöltem, hogy már elnézést, de nem ezért fizettem, amire a kiszolgáló a világ legkedvesebb mosolyával elnézést kért, pillanatok alatt hozta a kávémat, és megkért, hogy fáradjak a pulthoz, és válasszak egy süteményt a kínálatból, akár be is csomagolják nekem. Hát mondhatom, ezt már szeretem!”

Ez már ügy. Ez már sztori. Ez már valami.

Nekiállhatott volna a pultos hepciáskodni, hogy „de, márpedig azt kapta amit kért, és nem hideg”?
Persze. Mi történt volna akkor? Ügyfélke dohogva elvonul, az ajtóból visszaszólva még, hogy minden vendég hallja, hogy „na, ide se teszem be többé a lábam”, de az is lehet, hogy szó nélkül eloldalgott volna, és többé nem ment volna a környékre, de a barátaival sem beszélt volna meg a közelbe találkozót…

Egy vevő elvesztésével nem egy vevőt veszítesz. Hanem egyrészt többet is, mert nem tudhatod, hogy kinek mekkora virtuális ereje van, hány követője van, hány barátja, hány hírlevélfeliratkozója… Bárki lehet már online vállalkozó, hatalmas adatbázisokkal.
Másrészt ha a vállalkozás letér az ügyfélközpontúság útjáról, akkor azt hiszem azt a borzalmas véget nem kell hosszan ecsetelnem…

A vevőnek mindig igaza van. Akkor is, ha dicsér, akkor is, ha szid. Csinálj az esetleges szidásból dicséretet, ennyi a trükk :).

„Jó, de ha így gondolkodunk, tele leszünk extravagáns, képtelenebbnél-képtelenebb elvárásokkal előálló vevőkkel!”

Igen? Amikor te vevő vagy, és tökéletes kiszolgálást kapsz, te is előállsz extravagáns, képtelenebbnél-képtelenebb elvárásokkal?
Miről is beszélünk?

Nincs és nem lehet kifogás. A vevőnek igaza van, a vevőnek igaza kell, hogy legyen akkor is, ha történetesen nincs. Ő fizet, ő a mindenünk, ha ő boldog, mi is azok legyünk. Ez igazából egy olyan önzőségen alapuló folyamat, aminek a végén nemcsak mi leszünk elégedettek, hanem mindenki.

Ez a vállalkozások sikerének egyik legfontosabb kulcsa.

9 Hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Nagy figyelemmel kísérem blogod és videóid. Azonban most ellent kell mondanom.

    Nem tudom hány céget vezettél az elmúlt 30 évben. Én többet is, és ezen fekete fehér kijelentéseket nem tartom igaznak. Az élet ennél több árnyalatban működik.

    Autóalkatrészes cégemben rendszeresen jöttek taxisok és egy tipikus sémával dolgoztak. Azonnal meg kellett oldani mondjuk egy kilyukadt hűtő. Megvette és egy hét után, miután tele volt sárral és bogarakkal, visszahozta. Azt mondta, hogy nem passzol! A hűtőn látszott, hogy két hónapig be volt szerelve az autóba, és utána azt mondta, hogy nem passzol. Kiderült, hogy közben szerzett olcsón egy bontottat (sok esetben lopott autóból). Gyakorlatilag minket ingyen kölcsönzőnek akart használni. És még ő veszekedett, hogy nem azonnal megköszönve adtuk vissza a pénzt. Amikor betelt a pohár, én magam küldtem el ordítva a „halál faszára”. És láss csodát, megszűntek a gondok, és csökkentek hála istennek a taxis vásárlók is. Helyes döntés volt. Még az alkalmazottaim miatt is. Látták, hogy a munkánkat komolyan vesszük, és ezzel nőtt az önbizalmuk. A forgalmon nem látszott semmi, mivel a kölcsö9nzősőök tűntek el.

    Másik példa az internetes cégben volt pár évvel később. Volt olyan ügyfél, aki mindent ingyen akart. Fizetett ugyan havi 8.000 Ft-ot, de a szerződött időn túl, egész nap lefoglalt egy fejlesztőt az apró kéréseivel. Amikor tisztelettel meg akartuk vele beszélni, hogy ez aránytalan és a szerződés szerint ezért óránként 6.000 Ft díjat kellene felszámolnunk, akkor még ő kiabált. MI végül kidobtuk, és láss csodát: Több idő jutott a fejlesztőnek a valóban jól fizető és tisztességes ügyfelekre. Ezt sem bántuk meg! Most is így tennék.

    De nézzük a másik oldalról. Mint szálloda ingatlanos Ausztriában, folyamatosan kapcsolatban vagyok szálloda tulajokkal. Tipikus példa, ami sok helyen előfordult még a fantasztikusan kedves igazi vendéglátokkal is, hogy az ügyfélét megtesznek mindent és mégis gyalázó bejegyzést tesz a
    Booking.com vagy az tripadvisor oldalán. Tipikus eset, hogy valami extra kívánsága van, pl. vegetáriánus mű. Csak neki külön beszerzés, külön főzés és a végén úgy megy haza, hogy mosolyog és minden OK! Majd beírja az értékelésbe, hogy pimasz a személyzet és még egy vegetáriánus menüt sem voltak hajlandók megcsinálni. Szóval a rosszindulatú vevő fenekét is kinyalhatod, akkor is rossz értékelést terjeszt majd rólad.

    Ezért szerinte ez az általános mondás, hogy az ügyfélnek mindig igaza van, egyszerűen nem igaz, és ha magadra nézve igaznak tartod, akkor frusztrálsz leszel és akár csődbe is mehetsz.

    És ha ez igaz lenne, akkor az összes mobil szolgáltató, az autógyárak és még nagyon sok multi már régen csődbe ment volna. Mind virágzik, pedig ott aztán nem lehet igazad! Próbált ki.

    Szóval a fenti állítás nem igaz, vagy csak kiegészítéssel igaz.

    Én úgy szoktam fogalmazni, hogy minden ügyfél király nálam, ha úgy viselkedik, mint egy király és úgy is fizet. A fenti mondás egy rossz keretben vizsgálja kérdést. Akkor igaz a fenti mondás, ha az eladó és a vevő erkölcsileg is magas szinten van. Ha bármelyik gazember, már pedig sok ilyen van mindkét oldalon, akkor ez egyszerűen nem igaz állítás.

    Ha pedig valaki a saját igazát elnyomja a gazember ügyféllel szemben, annak csökken az önbecsülésé és hajára kenheti a saját becsületességét.

    Végül pedig azt gondolom, hogy az ilyen régi közmondások fele nem igaz. Vagy már nem, vagy régen is hamis volt.

    Viszont egy érdekes helyzetre lettem figyelmes: Most én ellentmondtam neked, vagyis ha a saját mondásod igaz, akkor a vevőnek mindig igaza van. Vagyis igazam van és neked nincs? Ez butaság!

    • hehehe 🙂 Nem vezettem sok céget az elmúlt 30 évben, de a minőségbiztosításban dolgoztam jó sok évet (multinál, kipróbáltam :)), mielőtt vállalkozásom lett, és ott ez az alap, ez a kiindulási pont, mert ha ez a fogalom nem alaptétel, akkor nincs minőségbiztosítás sem. (Tovább bonyolítja a képet, hogy létezik a belső- és külső vevő fogalma is).
      Nincs olyan, hogy egyetlen, egyetemes igazság 🙂
      De ha neked is igazad van, meg nekem is igazam van, akkor mindketten nyertünk.
      Nem mondtál ellent egyébként, csak más aspektusokra is rámutattál. Az alap kiindulási pontnak szerintem fekete-fehéreknek kell lenniük, és a saját tapasztalataink és értékrendjeink árnyalják és színesítik a saját képeinket.
      Én is rúgtam már ki vevőt, de az illető pont nem vevőként volt rossz, hanem emberként.
      De most is tartom magam ahhoz, hogy nincs olyan, hogy rossz vevő. Csak olyan van, hogy „volt rossz vevő” 🙂 A gazemberek egy külön kategória. Mikor emberekről beszélünk általánosságban, mikor alap szemléletekről beszélünk, akkor nem citáljuk ide a törvények cikkelyeit, hogy „kivéve persze, aki vét ez és ez és ez és ez és stb. ellen.)

  2. Rita, lehet, hogy a vevőnek nincs igaza, de ezt soha nem mondom neki, legfeljebb rávezem. 😉

    Azért én láttam már csődbe menni vállalkozást a „vevőnek mindig igaza van” alapon is, egyszerűen túlkompenzálva, átgondoltság nélkül kezelve a reklamációkat. 🙂
    Az ügyfélszolgálatot és annak részeként a panaszkezelést is ésszel kell csinálni, tervezni kell, és mérni kell az eredményeit, költségeit. Kisvállalkozásnak is.

    Az ügyfélszolgálati kommunikációt meg tanulni kell. Egy kisvállalkozónak főleg, mert más nem fogja helyette megtanulni. (A weboldalamon van hozzá pici segítség, ingyen letölthető: http://ugyfeltunder.hu/ajandek )

  3. Köszönöm a cikket Rita:) Szerintem azok a vásárlók, akik megkapják amit szeretnének, elégedett, vissza térő ügyfelek lesznek minden vállalkozás számára. És az elégedett ügyfél a legjobb reklám.
    Ami stabil, sikeres vállalkozás lényege. Ez által a mi anyagi helyzetünk is szilárd , erős alapokon nyugszik:)
    Nagyon sokat tanultam az írásaidból tanfolyamodból. Köszönöm a segítséget:)

  4. Ezt ma még Magyarországon a legtöbb szolgáltató nem tudja. Külföldön teljesen más a helyzet.

    Egy saját példa… Weboldalt szeretnék. Még mindig, ugyanis két ember nem csinált semmit 5 hónapig… A másodikat direkt úgy kerestem, hogy elmeséltem hogy jártam az elsővel. Megígért mindent. Ehhez képest 2-3 hétből 1,5 hónap alatt sem lett semmi. Amikor már a sokadik bocsánatkérést nem tudtam mosolyogva eltűrni és közöltem vele, hogy 1 hete van befejezni a munkát, akkor közölte, hogy „rinyálok” és különben is… Itt megszakítottam vele a kapcsolatot, közöltem, hogy nem tartok igényt a nemlétező munkájára, a flegma stílusára, kérem vissza az előleget. 2 hete nem küldi, többszöri felszólításra sem. Kénytelen vagyok, az ügyvédem tanácsára, csalás vádjával feljelenteni…

    Több évig éltem külföldön, ez a magatartás ott nem megengedett… Magyarországon még az a divat, hogy kevés munkával, sok pénzt és gyorsan… az ügyfél nem számít.

  5. Havasi Ildikó

    Köszi a cikket! Pont ebben a helyzetben vagyok mint vevő. Egy könyvkiadó (print-on-demand), akiknek fizetek a kiadásért, amibe benne van a borítókeszítés is. Erre előálltak egy olyan silány borítóval, ami szakmailag is nulla (alapvető hibákkal). Szóvá tettem, egyből én lettem a problémás ügyfél, aki nemcsak ki lett oktatva, de még pluszban fizetnem is kell, ha szakmailag korrekt borítót szeretnék. És még az ember fizetne is, ha ezt úgy adják elő, hogy elnézést, Önnek van igaza, de…ahogy a cikkedben írtad. De nem, még vagy 2x lebasztak emailben, és ilyenkor azt érzem, hogy fontosabb nekik, hogy X.Y. „grafikus” aki gondolom valakinek a valakije, továbbra is nyugodtan gyártsa a szart, minthogy elégedett legyen a vevő.
    Pedig ugy mentem ehhez a céghez, hogy ajánlottak, hogy milyen segitőkeszek! Ahha amig Te, mint vevő kiszolgálod az ő óhajaikat! Nem ám, ők a tiedet!
    Ehhez csak annyit, én is szolgáltatóiparban dolgozom vállalkozóként, és persze én is találkoztam nem egy „hülye vevővel”. De bár magamban dühönghetek, soha nem küldtem el őket a fenébe.
    Ennyit kéne megtanulni, de ez 30 éve nem sikerül….:/

  6. Kedves Rita!

    Abszolút egyet értek. A vevő, akármilyen, vevő. Nem lehetünk ellene, nem felejthetjük el, hogy ők értünk vannak. Magam úgy nőttem fel, hogy évekig azért „nem volt anyám”, mert ruházati bolti eladóként, többet tudott a vevők lelkéről, családjáról, és vágyairól, mint rólam, kamaszlányról, aki egyke lévén, maga „volt kénytelen” megtanulni ezt-azt. De én láttam anyám boldog arcát, amikor a jattból hazahozott valamit, amit amúgy nem tudott volna megvenni.
    Mindig azt mondtam pedagógusként, hogy a jó tanár kereskedő. Ha el tudja magát adni, akkor az órája mindenkinek örömet okoz, és neki nem kell fegyelmezéssel foglalkoznia. Így lehet, hogy mindig is szerettem tanítani, és ma is ráköszönök diákra, szülőre, és ő is, én is boldogan idézzük fel a régi történeteket, és, hogy mire jutott az általam „eladott” tudás által.
    Aztán 1991-ben a tanári pálya mellett könyvkereskedő lettem, és ott aztán egyszemélyesként, visszatértem anyám példájára, amit vallott, hogy első a vevő, és az ő kérése, vágya, számunkra, JÓ KERESKEDŐK SZÁMÁRA PARANCS. Így bírtam egyedül 22 évig, amíg aztán végképp felemésztett a személytelen kereskedelem.

    Naponta találkozom azzal, hogy vevőként, nőként, hülyének néznek. A törvény betartása nem téma, tehát, nem kapom vissza a pénzem, átvernek, és még ki is röhögnek. Amikor az árképzés olyan, hogy lehúzásra megy, és azzal is, hogy vannak cégek, amelyek tudják, hogy így nem lehet.

    Mégsem értem, hogy azok a cégek, amelyek egyáltalán nem teljesítik azt a „szerződést”, amelyet én a pénzem fizetésével maximálisan teljesítettem, ők, pedig nem, pl. Holdkő Alapítvány, Conrad, Laptop.hu, Európa kávéház, Xperia Stúdió, és sajnos sorolhatnám, hogyan teheti meg, hogyha én azt mondom, akkor inkább vesszen a pénzem, de nem terhelem magam azzal, hogy harcolok ellene, vagy, hogy, ide se jövök többet, vagy, hogy írok a Fogyasztóvédelemnek, felrakom a Facebookra, megrántja a vállát és kiröhög.

    Hiszen anyám 20 forintokból vette meg a karácsonyi ajándékomat.
    Hiszen főiskolásként a Moszkva étteremben 20 forintos jattokból egy hét alatt megvolt az áhított fűzős cipőm.

    Én mindig azt láttam a családomban, és most is azt teszem a munkámban – élethű figura készítés, hogyha nem tetszik, és változtatható, – akkor változtatok, pedig az plusz sok tíz óra, mégis, a vevő öröme, és a vevő elégedettsége, az én boldogságom, és a megélhetésem is.

  7. Amit Parajdi István mond, az a NEM ÜGYFÉL esete, el kell engedni az ilyeneket vagy nagyon rövidre kell zárni a kezelését.

    Vitatkozás, egymás torkán igazság lenyomás csak energiát vesz el tőlünk és mindenkitől.

  8. A vevő az, aki pénzt hoz. Aki pénzt visz, mert a kiszolgálás aránytalanul sokba kerül, mert igazából rendszeresen veszteséget okoz (ne agy úr isten hülyét akar belőled csinálni), az nem vevő, hanem veszteségforrás. Annak fel is út, le is út.

    Egy üzleti tevékenység legrizikósabb pontja a partnerekkel és vevőkkel való kapcsolattartás. S nem minden partner (beszerzési forrás, beszállító) képes normálisan szolgáltatni. Ott is van az a pont, amikor váltani kell, mert a kiszolgálás, a termék vagy a szolgáltatás minősége nem segíti a normál ügymenetet, hanem extra feladatokat (és ezzel költségeket) generál.

    Időnként matekot tanítok közgazdászoknak, s rendszeresen olvasok olyan feladatokat, ahol mondjuk a selejt aránya 30-40 %. Ezzel a jövő termelésirányítóit arra neveljük, hogy az ócska meló elfogadható. Nem, nem fogadható el…

Hozzászólások lezárva