A padlóról jelentjük – a tilt a vállalkozásban

A pókerezés és a vállalkozás analógiájára rámutató cikksorozatunk első részében azokról a pénzügyi kérdésekről volt szó, amelyeket a vállalkozók és cégvezetők nyugodt szívvel elleshetnének a pókeresektől. Cikksorozatunk második részében a tilt nevezetű jelenségről lesz szó, amit a vállalkozók nemes egyszerűséggel úgy neveznek: padlóra kerültem.

Ülök a padlón, és közben a fogamat csikorgatom. Ha lenne a közelemben fal, akkor beleverném a fejem. De szerencsére nincs.

Nem jókedvemben ülök a padlón, épp ellenkezőleg! Dühös vagyok magamra és a helyzetre! Hibát-hibára halmoztam. Egyik rossz döntést hoztam a másik után. Már hetekkel ezelőtt látnom kellett volna, hogy nem lesz jó vége a dolognak, de én még tegnap is bizakodtam, hátha jóra fordul minden. De nem így lett. Senkit nem vádolhatok, csak magamat. Hittem abban, hogy kifizetik a tartozásokat/megbíznak a munkával/belendülünk/jönnek a vevők/ eladja magát a termék/kedvező irányba változnak a törvények/elengedi az APEH az adósságot/stb. (a kívánt rész aláhúzandó).

És most itt a vég, nincs tovább ebben a helyzetben.

Tipikus vállalkozói pillanat: nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy terveztük. De nagyon nem. A tönk szélére sodródunk, de legalábbis ég a bőr az arcunkról, hogy ide eljutottunk. Ki segít ilyenkor? Hogyan lehet ezen gyorsan túltenni magunkat? Hogyan előzhetjük meg, hogy legközelebb ide kerüljünk? Mi enyhíti ilyenkor a stresszt? Hogyan álljunk fel innen, és jussunk el a csúcsra minél hamarabb, amikor a csúcs olyan messze van tőlünk, mint talán még kezdő korunkban sem…

Csupa olyan kérdés, amire a pókeresek rögtön tudják a választ. Mert a pókeresekkel szinte minden játszmában előfordul, hogy a padlóra kerülnek, még az a játékos is, aki a végén nyer. A pókeresek olyannyira ismerik ezt az érzést, és olyannyira tisztában vannak vele, hogy ez mindenképp velejárója a játéknak, hogy külön nevet is adtak neki. Ez az elnevezés a TILT.

Amikor valaki pókerezni kezd, az alapvető játékszabályok, a kártyák erőssége, és a leginkább felismerhető stratégiákkal való megismerkedés után, azonnal megtanulják mi az, hogy tilt. Minden pókerszakkönyv kitér erre a fogalomra, ahogyan persze a vállalkozóknak, cégvezetőknek szóló szakkönyvek is kitérnek a kudarc fogalmára, csakhogy a pókeresek okosabbak: ők megtanulják már előre, hogy ez velük elő fog fordulni, míg a vállalkozókra inkább az a jellemző, hogy azt gondolják, velük a kudarc egyáltalán nem fordulhat elő, merthogy ők okosabbak még annál is, aki az adott könyvet írta.

A pókerben a tilt érzése valahogy így fogalmazható meg leginkább, szavakba öntve: „>&@{}{@&&#&@{ már megint, hogy az a <>#&@&@{@&##&@!”

A pókeresek a tiltet rengeteg szituáción keresztül képesek elérni, íme ezekből néhány, aztán lássuk, hogyan lehet ezt vállalkozói nyelvre lefordítani, és hogyan lehet belőle tanulni:

–          A pókerjátékos rossz döntést hoz: erős lapokkal nem emel, vagy eldobja azokat, tehát nem is keres semmit, vagy gyenge lapokkal emel, ahelyett, hogy eldobná azokat. Ilyenkor a fejéhez kap és szidja magát, majd próbál jobban összpontosítani, okosabban játszani.

–          A pókerjátékos nem veszi észre a nyilvánvalóan árulkodó jeleket, úgy cselekszik, mintha álomvilágban élne, majd a lapok bemutatásánál döbben rá, hogy végig rossz úton járt, már réges-régen ki kellett volna szállnia. Ilyenkor ismét fejéhez kap, szidja magát, majd próbál még jobban összpontosítani.

–          A pókerjátékos kiváló lapokat kap a kezébe, az asztalra is tökéletes lapok kerülnek, már-már besöpörné a kasszát, amikor felhívják szíves figyelmét, hogy ellenfelének még annál is jobb lapjai vannak. (Tudod, ez tipikusan filmre illő jelenet, amikor a jófiú váratlan jó lapokkal nyeri meg a rosszfiú ellen a partit. Ilyenkor a rosszfiú egyértelműen tiltre kerül.) A pókerben ennek a szituációnak külön kifejezése is van, bad beat-nek hívják. Vannak, akik folyamatosan ettől szenvednek, de bármilyen furcsa, ez a véletlen műve.

–          A pókerjátékos nem készül fel a versenyre vagy partira fizikailag vagy mentálisan, és emiatt pocsék teljesítményt nyújt. Ilyenkor a „késő bánat” kifejezéssel lehet legjobban leírni a tilt érzését. Mindenki számára egyértelmű, hogy instabil lelki állapotban nem lehet tökéletes színvonalat nyújtani.

–          A pókerjátékos a sorozatos tilteken „felbuzdulva” kiszáll a pókerezésből, és vérmérsékletétől, személyiségének érettségétől függően szidalmak hosszú sorát zúdítja tetszés szerinti alanyokra (persze önmagára is).

Nem ritka, hogy az összes felsorolt tilt-élmény egyetlen partiban elkapja a pókerezőt. A vérprofik és világklasszisok – köztük sok magyar játékos is – nemcsak játszani tudnak, hanem a tiltet is jól kezelik.

Hogyan néznek ki ezek a tilt-szituációk egy vállalkozásban vagy cégben?

1.)    A vállalkozó rossz döntést hoz, és az gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy mi okból kifolyólag. Ha kiderül, hogy a döntés megalapozatlanságának is maga a vállalkozó vagy cégvezető az oka, akkor az még rosszabb érzés, még mélyebbre kerül a tilt-spiráljába. Azért mindegy a gyakorlatban, hogy mi a rossz döntés oka, mert nyilvánvaló, hogy a vállalkozásban a vállalkozó a felelős mindenért. Ha rossz döntés „hozódik”, akkor ő a ludas, akkor is, ha a döntést tulajdonképpen nem ő hozta. Persze lehet másokra mutogatni, de az már az önbecsapás kategória. A vállalkozó azonnal tiltre kerül, amikor kiderül, hogy: „jaj, hát ezt nem (így) kellett volna…”.

2.)    Tételezzük fel, hogy egy szituáció vagy folyamat kellős közepén, némi ború látszik az addig kéknek hitt vállalkozói egünk alján. Ilyenkor, mivel emberek vagyunk, szeretjük elhessegetni a jeleket, és inkább arra koncentrálunk, hogy milyen csodásan süt a fejünk fölött a nap. (És még mondja valaki, hogy a magyarok nem optimisták.) Aztán kiderül, hogy az a néhány kis gomolyfelhő maga a Katrina-hurrikán. Ilyenkor az első ponthoz hasonló, de mégis más szituáció miatt kerül tiltre a vállalkozó: az első pontban azért, mert rossz döntést hozott, most pedig azért, mert egyszerűen nem hozott döntést. Mindkettő utólag elég rossz érzésnek, kemény tiltnek bizonyul.

3.)    Amikor a pókerben az ellenfélnek még nálunk is jobb lapjai vannak, az a vállalkozások esetében olyasféle szituációval írható le, mint mikor készülünk valami nagy dobásra, mondjuk egy piaci bevezetésre, és a nagy sürgölődés és szervezkedés közepette nem vesszük észre, hogy valaki más is hasonló – vagy még nagyobb – dobásra készül a piacunkon (vagy azzal szoros összefüggésben), és a mi durranásunk halk sóhajnak fog hatni ennek fényében. Ilyenkor megint csak előkerül az „ó, hogy az a mennydörgős…” érzés, némi idegbajjal párosulva, ami szintén tilt-szituációnak felel meg.

4.)    Amikor a pókeres fizikailag és mentálisan nem készül fel, annak analógiája a vállalkozásoknál az, amikor például a cégünk csak úgy elvan magának, nem foglalkozva azzal, hogy megfeleljen a törvényeknek, hogy kövesse a jogszabályi változásokat, hogy kapcsolatokat ápoljon azokkal, akikkel érdemes kapcsolatot ápolni, hogy rendben tartsa a pénzügyeket, és még sorolhatnám.
A vállalkozónak annyi mindenre oda kell figyelnie, és annyi mindenre fel kell készülnie előre, hogy ha nem teszi, megbomlik az egyensúly. Lelkileg is – hiszen tudjuk, hogy nem figyeltünk oda kulcsfontosságú dolgokra – és gyakorlatilag is. Mire belendülne, mondjuk az üzlet bevétele, addigra megborulunk egy APEH ellenőrzésen. Mindenre fel kell készülni, minden területen naprakésznek kell lenni. Aki nem bírja az ezzel járó nyomást, ne álljon vállalkozónak! A fel nem készülés miatti problémák szintén tilt-szituációt jelentenek.

5.)    Azt mondják, az igazi nyertest csupán csak az választja el a vesztestől, hogy a nyertes eggyel többször áll fel a padlóról. Ez elméletben szépen hangzik, de a gyakorlat sokkal fájdalmasabb és zordabb ennél. A vállalkozások legnagyobb hányada nem azért megy tönkre, mert eleve rossz ötlet volt vele elindulni, hanem egyszerűen csak azért, mert a kudarc kudarcra halmozva elveszi a legfőbb erőt a vállalkozásból: a motivációt.

Mi a legfőbb teendője a vállalkozás vezetőjének, ha tiltre kerül?

Mindannyian szoktuk magunkat rosszul érezni; van, hogy egyszerűen csak rossz napunk van, és nem találunk semmi konkrét indokot a rosszkedvünkre, vagy épp minden rosszul sül el, és nem tudjuk kiválasztani a legfőbb okot, nem találjuk azt a pontot, amin javítva jobbra fordulhatnának a dolgok, és jobb lehetne a kedvünk.

Észre kell vennünk azt, hogy minden rossz érzésünk – akár a pókerben, akár a vállalkozásban – nagyon intenzív stresszt jelent, hiszen szinte azonnal javítanunk kell a helyzeten, nem lehet belesüppedni a letargiába, vagy kisírni magunkat valakinek a vállán. Maga az állapot stressz, és azonnali reakciót kívánó helyzet is stresszel jár.

Éppen ezért kell olyan módszerekhez és technikákhoz folyamodnunk, amiknek szorosan nincs köze a szakmánkhoz, vagy a vállalkozáshoz, és minden üzleti jellegtől függetlenül oldják bennünk a stresszt. A testünkben is és az elménkben is.

Ilyenkor szokott elhangzani az a kérdés, hogy „Jó, de mit ajánlasz a stressz oldására?”. Először is: semmiképpen nem alkoholt, és semmiképpen nem gyógyszert. Most nem a korán elhunyt vállalkozók iskolájában vagyunk, ugye megérted?

Általában azok a jó stressz oldó módszerek a vállalkozók számára, amik már bizonyítottak például háborús veteránoknál is.

Hazánkban elterjedt erre az agykontroll, és nagyon feljövőben van az úgynevezett érzelmi felszabadítás technika (ÉFT).

De én ezek helyett inkább mindkét módszer gyökerét ajánlanám, ez pedig nem más, mint a Transzcendentális Meditáció.

Megrögzött szkeptikusoknak is van mentőövem: tessék eleget aludni, és hagyni, hogy az álmaink – az álmodás mechanizmusa – elintézze helyettünk a stressz oldást! Minden álmunk azt jelenti, hogy valamilyen stressz oldódott a szervezetünkből, az elménkből. A jó álmok is ezt jelentik, és a rosszak is. Nincs különbség.

Kipihenten, nyugodtan, magabiztosan, mentálisan nem túlterhelten minden nehéz helyzetben meg fogjuk látni a megoldást, és gyorsan eljuthatunk arra a szintre, ahogy a profi pókeresek, hogy egy-egy nehezebb szituációban halkan megjegyezzük magunknak: „Aha! Most tilten voltam.” És megyünk tovább, zökkenők, kiborulások, kétségbeesések, betegségek nélkül.

Ha szemléletes példát akarok hozni a pókerből a tilt jelenségére, akkor mindig Mike Matusow jut eszembe.
Íme egy videó arról, amikor Mike hívott, Elezra megadta, majd Mike káromkodva bedobta a lapokat, mert az ő tudatáig az jutott el, hogy Elezra emelt. Mikenak voltak jobb lapjai, nyerésre állt. Az egész asztal csak csodálkozott, hogy most mi a fene van… Hát, kérem, ez a tilt!


Vidi Rita

Ui.: Legközelebb a vállalkozások „kedvenc” témájáról lesz szó: a folyamatos önfejlesztésről. Érdekes módon, a pókereseknek ez valóban a kedvenc témájuk, hiszen azonnal megmutatkozik az eredmény a nyereményben!

6 Hozzászólás

  1. Szia Rita!

    A lényeg, hogy előkerültek a vázlatok, és elkészül ez a remek cikksorozat! 🙂

    Ádám

  2. :)))) Köszi a megelőlegezett bizalmat 😀

  3. Gratulálok!!! Ez nagyon jó párhuzam! remek!!

  4. Visszajelzés:Amit a pókeresek jobban csinálnak a vállalkozóknál - 3. rész | Vidi Rita

  5. Visszajelzés:Amit a pókeresek jobban csinálnak a vállalkozóknál - 4. rész | Vidi Rita

  6. Visszajelzés:Amit a pókeresek jobban csinálnak a vállalkozóknál - 5. rész | Vidi Rita

Hozzászólások lezárva