Az ország lázban ég a netadó, az USA-kitiltási botrány, a szappanadó, meg úgy általában a honi közélet miatt, és bár itt ritkán szoktam politizálni, de most megteszem én is.

Én még emlékszem azokra az évekre, amikor itt vidéken, a MATÁV betárcsázós internetére tudtunk csak csatlakozni, de úgy, hogy közben PERCDÍJAT fizettünk a helyi telefonszolgáltatónak. Ugyanis akkoriban a MATÁV monopol helyzetben volt, talán egy kis internet-szolgáltató volt még az országban, de pont nem erre felénk. A helyi telefontársaságnak nem volt internetszolgáltatása!

Szóval, a gatyánk ráment az internetezésre, és internetezésen ne azt értsétek, ami ma van, hogy képek, videók, és csilli-villi tartalmak mindenfelé, hanem olyan oldalakat, amik úgy néztek ki fénykorukban, mint most, amikor valami technikai probléma miatt nem töltődik be az oldal kinézetét szabályozó fájl. Csak betűk, csak linkek, semmi struktúra, semmi felhasználóbarát metódus.

És ez volt a világ egy kattintásra.

Emlékszem, mikor valakinek annak idején – ez olyan 2000 környékén volt – azt meséltem, hogy szabadidőmben internetezek, azt sem tudta, miről zagyválok!

Aki nagy nehezen felfogta, hogy világháló, meg internet, meg e-mail, az is azt kérdezte, hogy DE AZ MEG MINEK?

Hosszú évek teltek el, mire az ember már képeket is képes volt letölteni a gagyi kis számítógépével, és aztán egyre érezhetően vált egyre kényelmesebbé a dolog. Az oldalak pillanatok alatt betöltődtek, életre kelt a WEB2.0, ami azt takarta, hogy nem tartalomügynökségek és erre szakosodott cégek hozták létre az internetes tartalmakat, hanem MAGUK A FELHASZNÁLÓK, és ez bizony forradalmi pillanat volt, pedig alig 10 éve történt.

Ma ott tartunk, hogy a Magyarországon kb. 7,3 millió internetező – nem vicc, ez a Google adata – számára az elsődleges célpont a facebook – aminek van előnye és bezony hátránya is -, és ezen felhasználók kb. 30%-a OKOStelefonon nyomja az ipart a neten.

Vállalkozások ezrei virágoztak fel Magyarországon – sőt, vannak, amik kimondottan ezért jöhettek létre – azért, mert van szélessávú internet, és potom pénzbe kerül ahhoz képest, amekkora haszna van. Webshopok kezdtek tündöklésbe, és olyan emberek számára is kinyílt a világ, akik valamilyen fogyatékosságuk miatt nagyon szűk korlátok között élnek. Ezek a vállalkozások adóznak természetesen.

Azt gondolom, hogy az Internet az, ahol az esélyegyenlőség igazából megvalósul.

Amióta a jobb agyféltekés kreatív írás tréningeket csinálom, azóta örök kérdés, hogy „Mikor lesz ez online?”.

A válaszom eddig az volt, hogy SOHA.
Ez olyan élmény és olyan módszer, amit nem tudunk átadni a virtuális térben – vallottam, és tartottam is magam ehhez.

Aztán persze a növekvő igények hatására újragondoltam ezt a dolgot, és közben meghallottam azokat is, akik biztosan SOHA nem tudnak eljönni ilyen tréningre azért, mert például kerekesszékkel közlekednek, vagy csökkentlátók, vagy épp a Föld túloldalán laknak.

Nem sürgetett semmi az ügyben, hogy hirtelen belevágjunk az online képzés elindításába, egyelőre kerestem a lehetőségeket, és a pontos metódus kidolgozását terveztem.

De ezzel a netadóval még nekem is sikerült felszívnom magam agyilag.

Az összegekkel való játszadozással sikerül elterelni a figyelmet a lényegről: az elvről.

Az, aki nem érti a borzasztóan pusztító mentalitást emögött az adó mögött, annak fogalma sincs arról, hogy mi az, hogy szabadság. Az, aki nem képes felfogni az aljas gátló és akadályozó szándékot emögött az adó mögött, az eddig is börtönben élte az életét, és nagyon szomorúan tapasztalom, hogy a vakondnak elég nehéz elmagyarázni mi az, hogy napfény…

Most az van, hogy engem nem ráz meg a netadó, de tudom, hogy milyen sokakat fog megrázni mégis. Elég egy alap internetelőfizetés, meg két okostelefon a családba, és máris 2100 forintos pluszról beszélünk, ami évente 25200 forint. (Cégek esetében 60ezer forint kapásból előfizetésenként, de hát a cégek dögöljenek meg, nem?)

A – hú, nem tudom, hogyan fogalmazzak finoman – bigott párthívők arról beszélgetnek az igen egyoldalú fórumaikon, hogy „legalább a fiatalok majd nem néznek pornót”. Biztos nem magukból indulnak ki, hogy ezt feltételezik, a másik meg az, hogy dehogynem fognak nézni, csak rosszabb minőségben. De megtehetik, nem bűncselekmény, és elméletileg szabadság van, nem? Vagy ez már nem fontos?

De amikor arra a 25ezer emberre gondolok, akik az évek során feliratkoztak a hírleveleimre azért, hogy TANULJANAK, akkor kedvem lenne nyakonönteni valakit egy hekto jegesvízzel…

A 92 éves Éva néni nem azért iratkozott fel hozzám, hogy pornót nézzen, hanem azért, hogy megtanulja kezelni a számítógépet.

A 33 éves, három gyerekkel egyedül maradt, özvegy fiatalasszony, Eszter sem a pornó miatt barangol a neten és próbálja magát fejleszteni, hanem azért, hogy legyen jövőképe, perspektívája, hogy ne a szegénységre kelljen nevelnie a gyerekeit.

A csökkentlátó József sem azért jött hozzám, hogy pornót nézzen, hanem azért, hogy munkára tudja használni a gépét.

És sorolhatnám azokat az egyéni sorsokat, amikbe az átlag, önmagából kiinduló, az Internetet a pornóval azonosító felhasználók felfogni sem képesek, mert nem és kész. Nem feladatuk, nem felelősségük. El is nézem nekik, hogy nem értenek hozzá.

De amikor egy vállalkozó megtanul az ügyfelei fejével gondolkodni, és szembesül egy ilyen dologgal, akkor nem magáért aggódik. Hanem azokért, akik valaha hozzá fordultak segítségért.

Minden nálunk tanult írónak azt javasoljuk, hogy csinálj blogot, és azonnal kezdj el publikálni. Majd ezen túl hozzátesszük azt is, hogy „kérdezd meg mellé adótanácsadódat is”.

Annak idején, mikor én kezdtem Internetezni, az 1 GB, az egy felfoghatatlanul hatalmas  mértékegység volt, kizárólag a rekordok könyvéből hallottunk róla.
Ma ez egy mindennapos mennyiség, ami pillanatok alatt összegyűlik a weboldalakon való böngészéssel, információkereséssel, tanulással, a távol élő nagymamának elküldött három-négy, az unokákról készült fotóval.

A világ más részein – és látszólag nálunk is – felismerték, hogy az egyének felzárkóztatásának, és leszakadásuk megakadályozásának  legkiválóbb módszer az internetre való felcsatlakozás.

Nyomornegyedeket lehet hosszútávon kiszakítani a gödör aljáról úgy, hogy a gyerekeknek internetet adnak. Az államok többsége ezt a törekvést igyekszik támogatni, hiszen ez OLCSÓ és önműködő.

Itt, nálunk akadályozzák ezt a mechanizmust. Az egy forint adó is pontosan egy forinttal lenne több az elfogadhatónál.

Az, hogy százezer ember ment ki az utcára tegnap, az nem azért volt, mert fáj nekik havi 700 forint – a legjobb forgatókönyv alapján számolva -, hanem azért, mert Magyarország homlokegyenest a világ forgási iránya ellen megy ezzel az adóval, és ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Merthogy volt előtte már jó néhány.

Ez úton jelentem be, hogy adó ide vagy oda, hamarosan LESZ online modulja a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamoknak, biztosítjuk a becsatlakozást azok számára, akik így szeretnék megtanulni a kreatív írást, és mi a világ forgásirányával egy irányba haladunk, mert meg vagyunk róla győződve, hogy az a jó irány.
Ez a projekt nem jöhetett volna létre netadóval: