Az utóbbi években az ügyfeleim között lassan már több a coach, mint az, aki nem…
Manapság hihetetlenül könnyű – és úgy tűnik, hogy menő is – coach-á válni, hiszen elég elvégezni egy akkreditált képzést, aztán irány a pénzkeresés könnyű és boldog kliensekkel tűzdelt útja.
De várjunk csak…
Lehetséges, hogy attól, mert coach-papírt szerzett, még senkinek sem lett több ügyfele?
Lehetséges, hogy attól, hogy a coaching eszköztárát használja valaki, még nem több, hanem inkább kevesebb pénze lett?
Sőt, lehetséges, hogy a coach-képzés és a folyamatos továbbképzés, illetve minden, ami ebben az iparágban van, az egy lefelé tartó spirál?
A válaszaim: igen, igen és igen.
Te is az egyre elfoglaltabb DE egyre szegényebb coach-ok közé tartozol?
Nem csodálom, de nyugalom, van megoldás a problémádra!
És nem a coaching eszköztárában, azt megígérhetem…
Saját szememmel is láttam-látom, hogyan szereznek ügyfeleket a coach-ok, többségükben: elvégzik a képzést, levizsgáznak, örülnek, készítenek egy honlapot, FB oldalt, majd elkezdik nyomatni, hogy ők bizony coach-ok. Karrier coach, style coach, párkapcsolati coach, üzleti coach, ilyen coach, olyan coach, hú, de menő!
Igen ám, de – amint a hozzám kétségbeesetten forduló ügyfeleimen is látom, meg hát ez nyilvánvaló is egy pár éves vállalkozói tapasztalat után – a dolog nem működik.
Figyelem, ha eddig te is így csináltad, akkor jobb, ha gyorsan abbahagyod:
A coach-ok legelterjedtebb forgatókönyve ügyfélszerzésre:
Odamegyek egy akárkihez a FB-on, és közlöm vele, hogy coach vagyok. Mondjuk párkapcsolati coach.
Néz rám, majd elkönyveli, hogy hülye vagyok, és továbbáll.
Oké, ez nem jó megoldás, taktikázzunk egy kicsit!
Nem megyek oda senkihez, hanem árgus szemekkel figyelem, hogy mikor kinek, milyen csoportban, oldalon van olyan hozzászólása, ami arra utalna, hogy párkapcsolati coachingra van szüksége…
Ha ilyet találok, akkor hozzászólásban elpuffogtatok pár sablon tanácsot, és kiemelten felhívom mindenki figyelmét, hogy én bizony coach vagyok, méghozzá párkapcsolati, lehet hozzám jönni coachingra.
A kommunikációmra felfigyelő delikvensek aztán intelligenciájuktól és neveltetésüktől függően vagy tojnak a fejemre, vagy elküldenek melegebb éghajlatra.
Nehezen, ügyfelek nélkül telnek a hetek.
Hogy ne essek ki a ritmusból, és végre élőben is használhassam a tudományomat, INGYEN vállalok coachingot, hiszen mindenki tudja, hogy egy ülés nem ülés, és abban bízom, hogy aki egyszer eljön hozzám INGYEN, az majd a későbbiekben is együtt akar velem dolgozni.
De ezek a fránya emberek még ingyen sem akarják a coachingot! Hát normálisak ezek?
Szenvednek, kínlódnak, válófélben vannak, én tudnék nekik segíteni, de ha hajlanak is a coachingra, aztán mégsem jön össze…
Lemondott találkozók, elhalasztott időpontok, üres naptár…
Hát ezért fizettem százezreket, hogy felkopjon az állam???
És micsoda borzalom! Minden coach ezt csinálja! Ott kommentelnek ahol én, ugyanazt mondják amit én, de ha nekik ennyire megy, akkor nekem miért nem???
Ismerős gondolatmenet?
Megnyugtatlak: senkinek se megy.
Azért, mert a coaching egy egyszerű eszköz a tanácsadó iparban.
Olyan, mint az MLM-eseknél a „tanulj meg kérdezni” alapelv. (Bocs, holnap az MLM-esekre húzom rá a vizes lepedőt :)).
A coaching arra van, hogy a lehető legjobb eredményt hozza ki a kliensből, de arra nem alkalmas, hogy:
– problématudatot ébresszen a potenciális jelöltekben,
– vevővé konvertálja az érdeklődőket,
– marketingeszközként funkcionáljon,
– eladja önmagát.
Ezzel szemben a coachok többsége úgy kerül ki a képzésről, hogy azt gondolja, hogy a COACH szó puszta említésétől majd sorban állnak nála az emberek.
Hát nem fognak sorban állni, de még csak szállingózni sem!
Amikor valaki házat akar építeni, pont nem érdekli, hogy a mester, aki ebben segítségére lesz, mivel veri be a szöget a falba, kalapáccsal-e, vagy a puszta tenyerével.
Amikor valaki meg akarja nyerni az olimpiát, pont nem érdekli, hogy az, aki ebben hatékonyan segíteni tudja, szakképzett coach-e, vagy éppen csak a kisujjában van a szakma, vagy mondjuk az emberi test működésének titkai.
Amikor valakinek problémája van, baromira nem érdekli, hogy az az ember, aki tud neki segíteni, coach-e, vagy sem.
A coach-ok átka az, hogy a rengeteg tanulás, újszerű probléma és megoldásmegközelítés elviszi a lényegről a fókuszt: a coaching egy módszer, nem pedig maga az ÜZLET!
Coach vagy?
Hurrá, van egy szuper eszköz a kezedben!
De ne várd, hogy ettől leszel majd gazdag, mert gazdag az üzlettől leszel.
És akkor itt van a nagyon komoly, és elgondolkodtató kérdés:
Hogyan építsen üzletet egy coach, ha nem a szegény, ingyen dolgozó kulimunkás akar lenni, aki semmi másra nem jó, minthogy a coach-képzők marketingeszköze legyen?
A válasz itt van: Perpetuum Mobile Protokoll>>
Azoknak, akik üzletet akarnak, nem pedig egy mókuskereket, vállalkozás címkével…
Én sok esetben azt látom, hogy a coaching iskolát végzetteknek nagyon kevés az élettapasztalata. Remgeteg intellektuális tudásuk van, meg pár kérdezési sémájuk, de nehezen látnak a jelenségek hátterébe bele.
Ezért a tőlük kapható tanács is gyenge, a mindennapok során nehezen hasznosítható. Ilyen módon sokan meghalva a coach szót, kapásból menekülnek. Tegyük hozzá, néha jobb is.
A coach nem adhat tanácsot, legalább is nem coach szerepében. Ha tanácsot ad, akkor vagy elfelejtette, hogy mi a feladata coachként, vagy kifejezetten felkérte az ügyfél, vagy engedélyt kért rá az ügyféltől, és ezt is nagyon indokolt esetben. Az ő feladata, hogy feltétlenül higgyen ügyfelében, segítse őt saját megoldásainak megtalálásában saját rendelkezésére álló erőforrásaira támaszkodva. Ez viszont csak leírva tűnik egyszerűnek. Ideális esetben úgy kerül valaki egy coach képzésre, hogy már rengeteget dolgozott és dolgozik saját magán, mert (szerintem) a coaching elsődleges eszköze a coach maga. Jobb képzéseken ezért szűrik a jelentkezőket. És igen, szerintem is kell hozzá élettapasztalat, ami meghozza az alázatot, hogy mi is tudjuk az ‘élet’ tényleg tud nehéz lenni, és néha maga alá gyűr :-). Ugyanakkor a siker megtapasztalása is kell, mert anélkül nehéz volna hinni az ügyfél sikerében…