15 tünete annak, hogy a Facebook már teljesen kilúgozta az agyadat

Mik a tünetei annak, hogy a Facebook már kilúgozta az agyadat, és a körülötted élők lassan azt érzik, hogy te már nem az vagy, aki voltál? Mik a tünetei annak, hogy kezdesz Facebook-zombivá válni? 

  • Azért reggelizel, hogy legyen mit kiposztolni a csodás reggeled indulásáról. Egyébként nem is szoktál reggelizni.
  • Azért osztod meg, milyen zenét hallgatsz éppen, hogy a nyilvánvalóan silány zenei ízléssel rendelkező ismerőseid kapjanak végre valami kis kultúrát.
  • Azért szelfizel folyamatosan és minden fontosnak tűnő, de egyébként végtelenül érvénytelen esemény kapcsán, mert ha nem bizonygatod örökké, hogy milyen boldog az életed, akkor a végén még magad is elkezdenéd belátni, hogy mennyire átlagos vagy. Ami szerinted gond.
  • Ja, többet csücsörítesz egy nap alatt, mint annak idején 10 év alatt.
  • Azért osztasz meg bármilyen érdekesnek tűnő hírt, amikor nincs a saját életedben semmi rendkívüli posztolni való, hogy nehogy túlságosan sok időre maradjanak magukra NÉLKÜLED az ismerőseid.
  • Azért kommentelsz napi szinten órákon át, mert muszáj, hogy a tiéd legyen az utolsó szó akkor is, ha holt hülyeségeket beszélsz, és erre bizony közben még rá is jössz… Ha nem kommentelsz, akkor úgy érzed, hogy nem is létezel.
  • Emojik nélkül a nap nem kel fel reggel és este nem nyugszik le, tehát muszáj csinálnod, mert ha nem tennéd, akkor megállna a világ a forgásában, és hát a felelősség az nyomja a válladat.
  • Rendre hangoztatod, hogy a Facebook megadja mindenkinek a szólás és a vélemény szabadságát, és te ezzel a nap 24 órájában akkor is élni akarsz, ha tudvalevő, hogy baromira senkit nem érdekel a véleményeD, mert mindenkit csak és kizárólag a saját véleménye érdekel.
  • Nem hagyhatsz el úgy vendéglátó egységet, hogy legalább egy képet ne posztolnál a kajáról, az innivalóról, a kávéról, a kedves pincérekről, az étlapról, a bejárati ajtóról, esetleg a mellékhelyiségben lőtt tükör-szelfiről.
  • Naphosszat Messengerezel akkor is, ha oda kellene figyelned a környezetedre: zebrán áthaladva, autót vezetve, gyógyszerészként betegeket kiszolgálva (saját szememmel láttam), pénztárosként visszajárót leszámolva (szintén saját szememmel láttam), gyerekeddel játszóterezve, miközben ő fejest ugrik a mászókáról.
  • Úgy egyébként 5 percnél többet töltesz a Facebookon naponta.
  • Nem töltöttél még le olyan böngészőalkalmazást, ami letiltja a hírfolyamot.
  • Azt figyelgeted, hogy ismerőseid mikor voltak aktívak utoljára, és akitől választ várnál, annál azt, hogy mikor olvasta el az üzenetedet, és közben dühöngsz, hogy nem hajlandó válaszolni a mocsok.
  • Minden kósza ismerőst köszöntesz a születésnapján, mert hát azt nem véletlenül írja ki a FB – biztos.
  • Minden téged köszöntőnek külön megköszönöd, hogy gondolt rád a születésnapodon, pedig a frászt gondolt rád, csak az orra alá dugta a Facebook, hogy neked születésnapod van, és ő így demonstrálta, hogy mennyire jó ember, hogy eszébe jutottál. Nem jutottál eszébe, semmit nem tud rólad, a születésnapodat SEM.

Ha ezek közül több is illik rád, akkor az a veszély fenyeget, hogy szépen lassan az összes pont vonatkozni fog rád bizonyos mértékben, és akkor már magabiztosan ki lehet majd jelenteni, hogy a Facebook átvette az uralmat az agyad fölött, és zombi üzemmódban töltöd az életed olyan részét, amikor helyette valóban szórakozhatnál, valóban barátkozhatnál, valóban kapcsolatokat építhetnél, olvashatnál, tanulhatnál, alhatnál, vagy bármit csinálhatnál, ami nem a SEMMI.

Mert a Facebook tevékenység az maga az érvénytelenség, a SEMMI, az abszolút nulla pont.

Kellemes ébredést ebből az állapotból! Nyugalom, a Facebook előtt is volt élet, helyette is van élet, és utána is lesz.

Vidi Rita

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.